Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1916-1924 (Budapest, 1927)

87 legkisebb mértékre lecsökkent egy enyhítő körülménnyel szemben viszont az alsóbiróságok által helyesen felismert és értékelt súlyosító körülményen felül nyomatékosan súlyosító körülmény még az is, hogy a vádlott társadalmilag oly veszélyes egyén, akit erkölcsi elvek, erkölcsi parancsok semmi tekintetben nem feszélyeznek s akinek cselekményeit jellemerő helyett a legszeszélyesebb ösztönök irányítják. (K. 1923. dec. 5. B. I. 5109/1923. sz. Bdt. XVII. 2. 1.) 134. 278. §. 281. §. Előre megfontolás. Erős felindulás. A minősítést illetően a kir. Kúria a valónak vett és a felülvizsgálatnál kötelezően irányadó tényállásban nem talál meggyőző adatot arra, hogy a vádlott a feleségét elhódított vetélytársát az ez által előidézett erős felindulásában ölte volna meg, sőt a tényállás sok támasztó pontot nyújt a tekintetben, hogy a vádlott tettét hosszú időn át megfontolva, halogatva, ingadozva, inkább elernyedt, mint indulatos lelkületben követte el s tette csak azért nem minősíttetett gyilkosság bűntettének, mert feleségének elhóditása és az ő élete sorsának megromlása miatt állandó, bár nem muló elkeseredés zavarta lelki egyensúlyát. E hangulatnak következménye azután nem lett sem a higgadt megfontolás, sem az erős felindulásban való hírtelen cselekvés, hanem bizonyos fokú elfásulás, amelyet állandó tompa keserűség színezett; s vádlott ily sötét kedély befolyása alatt, de épen nem erős felindulásban követte el a szándékos emberölést. (1921. május 31. B. I. 1423/921. sz. Bjt. LXXIII. kötet 188. 1.) 135. 281. §. 307. §. 1. b. 612. sz. A Btk. 281. §. első bekezdés szerinti ölésnél és a Btk. 307. §. első bekezdése szerint minősülő testi sértésnél közömbös az, hogy az erős felindulást kiváltó inger a sértettből, vagy más forrásból indult-e ki. (E. H. 1916. évi május hó 23-án. B. IV. 1806/1916. szám.) 136. 279. §. 69. §. 2. p. Szándékos emberölés és testi sértés. — Tettestársaság. A Bpn. 33. §-ának végbekezdése értelmében a kir. Kúriát is kötelező ténymegállapítás szerint a két vádlott és pedig J. J. nyitott késsel, P. P. sörösüveggel a kezében, több társukkal együtt megtámadta a sértettet, ki védekezés közben J. J. vádlott kezét megvágta, majd elesett, de felugorva, jutásnak eredt, mire P. P. vádlott őt üldözőbe vette és utóiérve, a sörösüveggel fejbevágta, ruhájánál a földre rántotta és ott őt a földre leszorítva tartotta mindaddig, mig J. J. vádlott is oda nem érkezett, ki azután a sértett hasára reátérdelvén, mialatt P. P. utóbbi két kezét lefogta, a kezében lévő nyitott késsel rajta 10—12 szúrást ejtett, minek folytán sértett elvérzett és néhány perc múlva a helyszínén meghalt. Ebből a való tényállásból a másodbirósággal egyezően a kir. Kúria is azt a jogi következtetést vonta le, hogy a vádlottaknak nem csupán bántalmazási, hanem határozottan ölési szándékuk volt. Ez kétséget kizáróan következik az ölésre alkalmas eszköz használatából, a sértett testének oly részeire intézett késszurások nagy számából, mely testrészeken ily késszurások köztudomás szerint is életveszélyesek szoktak lenni és végül J. J. vád-