Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1916-1924 (Budapest, 1927)

82 előadási modoránál fogva alkalmas volt-e arra, hogy valamely osztályban, nemzetiségben vagy hitfelekezetben a másik ellen ellenséges érzületet keltsen fel, vagy az ily érzületet fokozza. (K. 1917. márc. 13. B. I. 7655/1916. sz. Bdt. XI. 108.) 119. A vádlottnak a Btk. 172. §-ának 2. bekezdésébe ütköző s az 1912: LXIII. t.-c. 19. §-a szerint minősülő izgatás bűntettében való bűnösségét a kir. tábla azon tényállás alapján állapította meg, hogy a vádlott H-n, 1915. január havában hétnyolc munkás jelenlétében, akik között idegen nemzetiségűek is voltak, azt mondta „üsse meg a szél a magyar katonákat, amiért a németekkel együtt tönkretették Szerbiát". Megállapította a bűnösséget a kir. tábla azért, mert a vádlottnak ama szavai a magyar katonáknak a németekkel együtt kivívott azt a harci síkerét, hogy Szerbiát elfoglalták, ezen ország büntetést érdemlő tönkretételének tüntetik fel és mert a magyar katonák ellen irányuló ama szavak a magyar katonákban megtestesülő egész magyarságot illetik. Minthogy azonban a nemzetiség elleni izgatás tényálladékához az szükséges, hogy az egyik nemzetiség a másik előtt olyan színben tüntettessék fel, mely az ellenséges érzület felkeltésére vagy fokozására alkalmas, vádlottnak izgatás cimén vád alapjául szolgáló szavai pedig mitsem tartalmaznak olyat, ami a magyarság iránt az ellenséges érzület felkeltésére vagy fokozására alkalmas volna: vádlottat az izgatás vádja alól a rendelkezés szerint fel kellett menteni. (1917. márc. 20, B. I. 7187 1916. szám.) 120. 176. §. Magánosok elleni erőszak. 603. sz. Korcsmahelyiség a Btk. 176. §-a szempontjából nem nyilt hely. E szakasz értelmében nyilt helynek kizárólag az általános forgalomra szánt szabad terület tekintendő. (E. H. 1913. évi december 19-én. 8730. B. 1913. szám.) 121. 190. sz. §. A Btk. 190. §-ában meghatározott valláselleni vétség tényálladékához Istent sértő külön célzat nem kell. K. A védő a Bp. 385. §. 1. a) pontja alapján a bűnösség téves megállapítása miatt azért emelt panaszt, mert a vádbeli sajtóközlemény művészi munka, amelyben a vádlott az Üdvözitő földi alakját költői ihlettel dolgozta ki és a boldogító hit fénykörébe állítja be, tehát a Szentírás szellemébe elmélyedt vádlottól az Istenkáromlás szándéka távol állott. Ezzel szemben az alsóbiróságok által valónak elfogadott tényállás szerint a vádlott cikke végén ugyan beszél arról, hogy csak az örök, a változatlan hit képes föltámasztani, de egyébként azt állítja, hogy ,.Jézusok, Kajafások és Pontius Pilátusok ugy sodródnak, kavarognak, váltakoznak és imbolyognak a rohanó idők szédületében, mint valami tébolyodott kaleidoszkóp". Az igy emberileg eláltalánositott és elsekélyesitett Jézusról pedig előzően azt a sivár leírást adja, hogy „az ösztövértestü, csapzotthaju,