Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1916-1924 (Budapest, 1927)

60 sértett megölésének gondolata a rajta esett sérelem megbosszulására. A főtárgyaláson emlékezése éles, részletező. Lefesti a vádbeli tett elkövetésekor való belső állapotát, külső tevékenységét, amit akkori öntudatlanság esetén nem tehetne meg. Ezek szerint az alsóbiróságok tévedtek, amikor a vádlott felindulásának erejét túlozva, azt olyan fokúnak állapították meg, mintha az az akarat szabad működését, a mérlegelő belátás képességét kizárta volna. Az alsóbiróságok által valónak elfogadott és tévesen értékelt némi -— bár ki nem mutatott — családi terheltség, a vérszegénység, az ideggyengeség és főképen a szerelmi csalódás okozta elkeseredés volt ugyan a vádlott belátására és akaratelhatározására ártó, korlátoló befolyással; de nem szüntette meg egyiknek rendszeres működését sem, tehát vádlott a vádbeli tettéért büntetőjogilag felelős és a fenti, az erkölcsi ellentállást csökkentő körülmények csak a bűnösség fokának megállapításánál s ennek következményeképen a büntetés kiszabásánál jöhettek figyelembe. (1923. febr. 6. B. I. 6531/1922. sz. Bdt. XVI. 74.) 87. 76. §. Ha a tényekből megállapítható, hogy a vádlott, habár nemtelen indulatok hatása alatt, de értelemszerűen, logikusan és összefüggően cselekedett, a részegség okozta öntudatlan állapot megállapítása ki van zárva. K. A kir. Kúriát is kötelező alsóbirósági ténymegállapításból e helyütt is azt a jogi következtetést kellett levonni, hogy a vádlott nem volt a beszámithatatlanságig ittas. Hisz a vádbeli cselekményt közvetlenül megelőzően összefüggően és céltudatosan beszélgetett a nejével; megkérdezte azt, hogy hol járt; behivta a szobába, majd utóbb, midőn az asszony a gyermek sírására bejön a vádlotthoz és azt kérdőre vonja, hogy mit tett a gyermekkel, hogy az sir, nejét durva szavakkal és fenyegetésekkel a szobából kiutasította. A bűncselekmény elkövetése után pedig egyszerűen kimegy az udvarra és betér a szomszédjához, kivel elbeszélget és ki előtt beismeri, hogy megölte a gyermekét. Ez a viselkedés egy felizgatott és a szesz élvezete által fokozottabb indulatok hatása alatt álló egyéné ugyan, de egyben a gonosz hajlamokkal és gerjedelemmel bíró állatembernek kellően motivált, logikusan összefüggő cselekvése, mely cselekvésnek minden mozzanatából kitűnik, hogy vádlott azzal bosszút akart állani a tőle jogosan idegenkedő nején, kit anyaságában támadott meg, tudván azt, hogy a gyermek elpusztításával az anyai szívnek okoz százszoros kint és hosszú szenvedést. Ami pedig a vádlottnak azt a védekezését illeti, hogy ő tettét nem szándékosan követte el, hanem a gyermeket puszta véletlenségből ittasságában csak a földre leejtette, erre nézve a kir. Kúria az alsóbirósági ténymegállapításokból szintén azt a következtetést vonta le, hogy vádlott teljes erejével egyenesen ölési szándékkal vágta földhöz a gyermekét, ki ennek folytán úgyszólván nyomban meghalt. (1920. június 22. — B. I. 1438/15. —• 1920. — Bjt. LXXII. 212.) 88. 77. §. 76., 89., 278. §. Ellenállhatatlan kényszer. Morphíuméhség, mint elmezavar vagy öntudatlan állapot. Praemecütáció és csekélyebb szellemi érték.