Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1916-1924 (Budapest, 1927)

59 a vádlott két munkásnőjén oly égési sebeket okozott, amelyek a sértettek halálát okozták. Ez oly sorozatos könnyelműség volt a vádlottól, amelynek fokát csak az arra vonatkozó tudatának és belátásának tisztasága haladhatta meg, hogy ő mindezekkel alkalmazottjait az ismert következményekkel járó robbanás nagy veszélyének teszi ki. Ezek szerint a vádlott a fokozatosan sulyosodó gondatlanság megállapítására alkalmas tevőleges cselekmények és mulasztások egész sorát követte el, amelyek előtt ott lebegett a vádlott elméjében a könnyen bekövetkező életveszély képzete. Ennek ellenére a vádlott a szándékos tevékenységet végig kifejtette; vagyis számolt a következmények közelfekvő lehetőségével, indokolt tehát, hogy az előre láthatott eredményért, bár azt nem akarta, sőt elkerülni remélte — büntetőjogilag feleljen. . . . (K. 1922. márc. 2S. B. I. 562/1922. sz. Bdt. XV. kötet 104. 1.) 86. 76. §. Öntudatlan állapot. K. Az öntudatlan állapot, amelynek cimén az alsóbiróságok a vádlottat felmentették, lehet az elmebaj folyománya és mint ilyen állandó, de lehet az agyidegrendszernek csak ideiglenes tünete, amelyet különféle alkalmi okok idézhetnek elő, büntetőjogilag mentő okul azonban a törvény szerint mind a két esetben csupán akkor szolgálhat, ha miatta az akarat szabadelhatározási képessége megszűnt. Az első eset kizártsága a jelen esetben nem vitás. Az utóbbi esetre vonatkozóan azonban az elsőbiróságok ugy találták, hogy a vádlott némi terheltsége, ideggyengesége, vérszegénysége, szerelmi csalódása miatt oly erős izgatottság hatása alatt állott, hogy amidőn a bértett hátába lőtt, nem tudta mit cselekszik, vagyis nem volt öntudatánál. A kír. főügyész a Bp. 385. §. 1. c) pontja alapján bejelentett panaszában az ellenkező felfogás helyességét vitatja. A kir. Kúria az alsóbiróságok által valónak elfogadott tényekből arra a jogi következtetésre jutott, hogy a vádlott cselekményét bár csökkent ellentállási képességgel, korlátozott akarati szabadsággal, de öntudatos állapotban, a cselekmény természetét, jelentőségét fölismerve, következményeit belátva, követte el. A vádlott cselekménye nem egy elhomályosult öntudatu embernek beszámitáson kívül eső cselekménye; hanem a vádlott mérlegelő akaratának kivánt teljesítménye, határozott akarati cselekmény, amely a vádlott belső izgalma miatt csökkent ellenállás mellett ugyan, de el nem homályosult öntudat, meg nem tört akarat mellett jött létre. Ennek a jogi értékelésnek helyességét mutatja az a tény, hogy vádlott a tettére voltaképen régebben készült s állítólagos öngyilkossági tervelései is csak a sértett ijesztgetését célozták. Azután, a vádlott a pisztoly megszerzésénél rokonai előtt higgadt magatartást tanúsított, mert máskép a pisztolyhoz nem juthatott volna; a sértett irodájában pedig a vádlott oly nyugodtan viselkedett, hogy rajta izgatottságot senki észre nem vett. Sem beszédje, sem magatartása, sem a tett elkövetésének részletei nem mutattak öntudatot elborító lelki viharzásra. A tett elkövetése után a vádlott kielégülten rövid kijelentéssel megjelölte cselekménye okát és azután elment a sértett nővéréhez, s elmondta annak a történteket. A vizsgálóbíró előtt pedig pontosan mindenre emlékszik, mindent elmond és indokolja, hogyan érlelődött meg benne a