Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1916-1924 (Budapest, 1927)

58 foglalkoztak. A premeditációra nem lehet belíolyással az a tény sem, amire a kir. ítélőtábla súlyt helyez, hogy t. i. nem voltak bizonyosak vádlottak abban, hogy a megölt mezőőr vissza fog-e második körútra térni, amiből a kir. Ítélőtábla — tévesen — a dolus eventualisra következtet, mert az erre vonatkozó kétely csak a véghezvitel lehetőségét tette bizonytalanná, de az sem a szándék határozottságával, sem az előre megfontolással semmi összefüggésben nincsen. Kiemeli végül a kir. Kúria, hogy a kir. Ítélőtábla tévesen értelmezi a dolus eventualist, mert az eshetőleges szándék (dolus eventualis) az, midőn a tettes célja kisebb jogsértésre irányul, de magáévá teszi az esetleg bekövetkezhető súlyosabb jogsértést is. Itt azonban nem erről, hanem arról volt szó, hogy ha a körutat még egyszer nem teszi meg a mezőőr, a gyilkosság nem lesz végrehajtható. (K. 1922. jan. 18. B. II. 5062/1921. sz. Bdt. XV. köt. 41. L) 83. 74. §. 584. sz. A nem katona orgazda cselekménye, bár a lopás stb. tettese tényleges katona volt, a polgári büntető törvény szerint bírálandó el és minősiícndő. (E. H. 1917. november 20-án B. IV. 3352/1917. szám.) 84. 74. §. 585. sz. A nem katona vádlott felbujtási és általában bűnrészes cselekménye, bár a felbujtott vagy tettes katona volt, a polgári büntető törvény szerint birálandó el. (E. H. 1917. november 20-án. B. IV. 4075/1917. szám.) 85. 75. §. 290. §. A büntetendő gondatlanság fogalma. — Emberölés vétsége. K. A büntetendő gondatlanság fogalma a felelősségre vonható embernek oly szándékos cselekményét vagy mulasztását feltételezni, amelynek esetleges jogsértő eredményét az élet közönséges tapasztalatai szerint a cselekvőnek vagy mulasztónak ismernie kellett, vagy ismernie lehetett; ám a cselekvő az eredménynek ezzel a lehetőségével — bár azt nem akarta — nem is törődött. A felelősségnek jogi alapja tehát annak az általános és természeti emberi kötelezettségnek elmulasztása, amelynél fogva mindenki köteles előre számolni azokkal a következményekkel is, amelyek cselekményéből vagy mulasztásából másokra származhatnak. Ezen elvi keretben bírálva a vádlott magatartását, az alsóbiróságok nem értelmezték a Btk. 290. §-át tévesen, amikor a vádlottnak a gondatlanságból okozott két emberölés vétségében való bűnösségét megállapították. Mert tény az, hogy a vádlott vasalóműhelyében a benzintartály elromolván, azt a vádlott nem hozzáértő szakemberrel, hanem bizonyára költségkímélésből, fegyverműves rokonával alakíttatta át, ami már felelősséggel járó felületesség, amellyel a vádlott munkásai veszélyeztetésének tudata is velejárt. Az igy átalakított gépet a vádlott maga kezelte, noha ehhez szaktudása nincs. Ez oly gondatlanság, amellyel a vádlott súlyosan veszélyeztette a műhelyben dolgozók életét, testi épségét. Végül a vádlott látta, hogy a gép rosszul működik, az egyébként könnyen robbanó benzin ki-kialszik, s ő mégis erőltette a munkát s a gép szakszerű rendbehozatala helyett maga gyufával gyújtogatta a benzint, mely azonban felrobbant és