Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1916-1924 (Budapest, 1927)

49 76, 66. §. 89., 92. §., 349. §. Bp. 385. §. 3. p. A büntetés nemének enyhítése kísérlet esetében. K. A kir. Kúria szükségesnek tartotta annak kifejtését, hogy midőn a kisérlet miatt állapit meg a biróság enyhébb nemű büntetést, mily viszonyban a Btk. 66. §-a a Btk. 92. §-ával. A bíróságok e két §-nak egymáshoz való viszonyát s a Btk. 66. és 92. §. rendelkezéseinek tartalmát egymással kapcsolatban kellően mai napig sem ismerték fel, erre vezetendő vissza az, hogy gyakran a Btk. 66. §-éára hivatkoznak az enyhébb büntetési nem alkalmazásánál, holott csakis a Btk. 92. §. alkalmazásáról kellene szólani, vagy megfordítva, a Btk. 92. §-át alkalmazzák, holott csakis a Btk. 66. §. alapján lehetne megindokolni az enyhébb büntetési nem alkalmazását. E két §. a büntetés kimérésének heterogén s egymástól teljesen független tartalmú szabályt állit fel. A Btk. 92. §-a ugyanis logikai folyománya s rendszeres kiépítése a Btk. 89. §. ama rendelkezésének, mely szerint a büntetések kiszabásánál figyelembe veendők a bűnösség fokára befolyással biró súlyosító és enyhítő körülmények. Amint a Btk. 90. §. felállítja az alapelvet arra az esetre, ha a súlyosító körülmények tulnyomóak, épugy a Btk. 92. §-a arról az esetről intézkedik, midőn az enyhítő körülmények annyira nyomatékosak, vagy olyan nagyszámuak, hogy a cselekményre megállapított normális büntetési tétel legkisebb mértéke is tulszigoru volna. Erre az esetre állítja fel a törvény a bírói korrekcionalizáció jogát. Mindkét esetben azok az okok veendők figyelembe a Btk. 89. §-ának útmutatása szerint, melyek a bűnösség fokára befolyással vannak, tehát azok a bűncselekménnyel organikus összefüggésben levő körülmények, melyek a bűnösség fokát akár szubjektive, akár objektíve emelik, vagy csökkentik. Ezzel szemben a Btk. 66. §-a azt a szabályt állítja fel, hogy a kisérlet enyhébben büntetendő, mint a véghezvitt bűntett: mely szabályhoz kapcsolódik a Btk. 66. §-ának második bekezdése, mely épugy, mint a Btk. 92. §-a arra jogosítja fel a bírót, hogy a rendes büntetési nemnél enyhébb büntetési nemben is megállapíthatja a büntetést. Habár ezek szerint a bírónak egyforma enyhitésí joga van, mindkét esetben a törvény elemzése nyomban meggyőz arról, hogy a két büntetés enyhitésí jognak egymástól teljesen független heterogén s össze nem téveszthető feltételei vannak. A Btk. 89. §-a ugyanis, midőn a „bűnösség fokára befolyással" biró körülményeket emliti föl, kétségtelenül a büntetési individualizálásának veti meg alapját. Az egyénesités pedig a bűnös egyéniségét annak pszichikai, morális s szociális értékelését tartja szem előtt, melynek megnyilatkozása az elbírálás alatt álló bűncselekmény. Az ilyen értékelésből domborodik ki adott esetben a bűnösség foka (Btk. 89. §.). Tehát ennél a bírói értékelésnél a bűnös egyénisége áll előtérben; s maga a bűnöstől elkülönített bűncselekmény nem képezheti értékelés tárgyát. Kísérletnél éppen ellenkezőleg áll a helyzet. Itt a súlypont a Btk. 66. §-a szerint nem a bűnös egyéniségén, hanem magán az elkövetett bűncselekményen van; azért kell enyhébben büntetni a kísérletet, mert a vádTérfy: Döntvénytár. 4