Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1916-1924 (Budapest, 1927)

532 ható igen számos példa közül e helyütt a m. kir. Kúria csak egynéhányra utal, nevezetesen a budapesti kir. törvényszék, mint központi telekkönyvi hatóság, 281/1884. kpt. számú végzésével a 7., 21., 47. és 48., valamint ugyanennek a telekkönyvi hatóságnak 427/1890. kpt. számú végzésével az 52. és bl. számú központi telekkönyvekben frankokban kifejezett 13 és német birodalmi márkában megjelölt 1, továbbá ugyancsak a nevezett telekkönyvi hatóság 462/1888. kpt. számú végzésével a 43. és 30. számú központi telekkönyvekben német birodalmi márkában kifejezett 1 elsőbbségi kölcsön erejéig bekebelezett jelzálogjogokra. Tételes törvényeink egyébiránt kifejezetten is foglalkoznak külföldi valutában vállalható és teljesitendő kötelezettségekkel, anélkül, hogy ily pénzbeli kötelezettségek jelzálogi telekkönyvi bejegyzésének útját állanák így az 1875: XXXVII. t.-c. (Kt.) 326. §-a akként rendelkezik, hogy ha a szerződés olyan pénznemről szól, mely a teljesités helyén forgalomban nincsen és a fizetés bizonyos pénznemben köttetett ki, akkor a fizetést ebben a kikötött pénznemben kell teljesíteni. Ugyanily értelemben rendelkezik az 1876: XXVII, t.-c. (Vt.) 37. §-a is. Általánosságban, vagyis minden jogalapból származó kötelezettségre kiterjedően rendelkezik az 1899: XXXVI. t.-c, amely a koronaértékben való közkötelező számítás behozataláról, az általános érmeforgalom rendezéséről és a koronaértéknek a jogviszonyokra való alkalmazásáról szól. E törvény 17. §-ának a külföldi valutára vonatkozó rendelkezése az, hogy az 1900. évi január hó 1. napja előtt keletkezett jogalapból származó olyan fizetési kötelezettségeket, melyek valamely külföldi értékben és pedig valósággal (effective) teljesitendők, az 1899: XXXVI. t.-c. nem érinti, a 18. §, szerint pedig az 1900. évi január hó 1. napja után keletkezett jogalapból származó ily kötelezettségek valósággal (effective) ebben a meghatározott külföldi értékben teljesitendők. E rendelkezésekkel szemben a szolnoki kir. törvényszék fentidézett Pkf, 2,304/1920. számú végzésében e törvény 6, §-ára tévesen hivatkozik egyfelől azért, mert ez a 6. §. — amint miniszteri indokolásából is kitűnik — egyedül a közigazgatás körére vonatkozik, ellenben a biróság vagy a kir. közjegyző előtt felvett, nemkülönben egyéb magánjogi tartalmú oly közokiratok tekintetében, amelyek pénzösszegről állíttatnak kí, úgyszintén pénzösszegre elmarasztaló bírói határozatok tekintetében e törvénynek nem 6,, hanem 7. §-a rendelkezik, másfelől azért, mert ugy a 6. §., mint a 7. §. 1. bekezdésének általános rendelkezései, amelyek a pénzösszegeknek koronaértékben való kifejezését kötelezővé teszik, e §-oknak a külföldi valuta tekintetében kivételt megállapító 2. bekezdésénél fogva nem vonatkoznak a törvény 17. és 18. §-a értelmében valósággal (effective) külföldi valutában teljesitendő kötelezettségekre. Ami különösen a biróí határozatokat illeti, az 1899: XXXVI. t.-c. 7. §-ának 1. bekezdése csak oly biróí határozatokra állítja fel az említett kötelező szabályt, amelyek elmarasztalást tartalmaznak, de nem szól egyéb bírói határozatokról, tehát olyanokról sem, amelyek jelzálogi bejegyzést rendelnek. Erre támaszkodva a 69.816/1899. I. M. számú (I. K. VIII. évf. 387. lap) igazságügymíniszteri rendelet 3. pontja az 1. bekezdésben kifejezetten ki is emeli, hogy „az 1899: XXXVI. t.-c. 7. §-a a pénzösszegnek korona-