Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1916-1924 (Budapest, 1927)

533 értékben való kifejezését kötelezően csak oly birói határozatra nézve irja elő, amely pénzben való elmarasztalásra szól", a 2. bekezdésben pedig az idézett igazságügyminiszteri rendelet 3. pontja csak annyit jelez, hogy az nem állhat útjában annak, sőt az eljárás egyöntetűsége és zavarok megelőzése szempontjából egyenesen kivánatos lehet, hogy a biróság nem marasztalásra, irányuló határozatában a pénzösszeget szintén a koronaérték szerint fejezze ki. Mindezeknek a rendelkezéseknek egybevetése arra az eredményre, mint rendszerint követendő szabályra vezet, hogy telekkönyvi bejegyzést rendelő, tehát nem elmarasztalást tartalmazó és igy az 1899: XXXVI. t.-c. 7. §-ának 1. bekezdése alá nem eső birói határozatban megjelölt pénzösszeget nem kell, de lehet, sőt kivánatos koronaértékben kifejezni. Ha azonban e törvény 17. vagy 18. §-a értelmében valósággal (effective) külföldi valutában teljesítendő kötelezettségről van szó, a 7. §. 2. bekezdésében meghatározott egyik kivétel áll elő, vagyis az 1899: XXXVI. törvénycikk nem akadályozza, hogy külföldi valutában teljesitendő kötelezettség erejéig a telekkönyvi hatóság a jelzálogjogot kizárólag külföldi valutában jegyeztesse be a telekkönyvbe. Az 1899: XXXVI. törvénycikkben gyökerező ezen az állásponton van a telekkönyvi törlések bejegyzésével foglalkozó 60.717/1900. I. M. számú (I. K. IX. évf., 447. 1.) igazságügyminiszteri közlemény is, mely szerint abban az esetben, ha a jelzálogos követelés frankban vagy más oly idegen értékben van kifejezve, melynek a koronaértékre való átszámítását az 1899: XXXVI. törvényeik kizárja, ,,a törlendő összeget a jelzálogi bejegyzésnek megfelelő érme-nemben vagy értékben kell kifejezni akkor is, ha a jelzálogilag biztosított követelés csak részben szűnik meg". Kiemeli még a m. kir. Kúria, hogy nemcsak a telekkönyvi rendelet 65. §-a és az 1899: XXXVI. törvénycikk nem állják útját — amint az előadottakból kitűnik — külföldi valutában teljesitendő kötelezettség jelzálogjogi telekkönyvi bejegyzésének, de nincs a magyar a jogrendszerben más oly jogszabály sem, amely ugy, mint pédául az 1897. évi német birodalmi telekkönyvi rendtartás 28. §-a, kimondaná, hogy a telekkönyvbe bejegyzendő pénzösszegeket belföldi valutában kell kifejezni. Mindezeknél fogva azt kell megállapítani, hogy jelzálogjog telekkönyvi bejegyzésének külföldi értékben (valutában) kifejezett pénzkövetelés erejéig helye van. Egyaránt alkalmazni kell ezt a szabályt akár jegyzik az illető külföldi értéket (valutát) valamely belföldi tőzsdén, akár nem, mert ebben a tekintetben korlátozó rendelkezés a magyar jogban nincsen. 1153. Tkr. 104. §. Hitelbiztosítéki összeg erejéig bejegyzett jelzálogjogra vonatkozólag oly telekkönyvi feljegyzés, mely szerint a bíztositéki jelzálogjog az eredeti adós személyében történt változás után az utóbbinak helyébe lépő uj adós eme hitelviszonyból keletkező tartozásának biztosítására szolgál, nem engedhető meg. (K. 1916. febr. 19—24. 8. sz. polg. jogegys. dtv.) Indokolás: A biztosítéki jelzálogjoggal fedezett hitelt nyújtó pénzintézetek a jelzálog tulajdonosának személyében történt változás alkalmával, ha a hitelt az uj jelzálogtulajdonos ugyanazon fedezet mellett a maga tartó-