Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1916-1924 (Budapest, 1927)

516 szükséges jövedelem előállítása. A végrehajtásnak ez a módja nem ütközik tehát bele a 22370/1883. sz. a. belügyminisztertől kiadott gyógyszertári szabályrendelet 14. §-ának egyébként a jelen esetben szóba sem kerülő első bekezdésébe sem. Maga a törvényhozás is azon az állásponton van, hogy a gyógyszertári üzem akár reáljogon, (1876: XIV. t.-c. 130. §-a), akár személyes üzleti jogon (idézett t.-c. 131. §-a) alapuljon az, zárgondnoki kezelés alatt végrehajtás utján lehet. Ennek pedig okszerű következménye az, hogy a zárgondnoki kezelés utján a jövőben előálló jövedelem a végrehajtató kielégitésének az alapjául szolgálhat. A magyar országgyűlés képviselőházához az igazságügyminiszter részéről a végrehajtási eljárásról szóló 1881: LX. t.-c. módositása és kiegészítése tárgyában 1907. évi július hó 5. napján benyújtott törvényjavaslat 2. §-ának 8. pontja a végrehajtás alól kivette a gyógyszertár berendezését, munkaszereit, tartályait és árukészletét, ezt az intézkedést az ehhez az egészségügyi intézményhez fűződő közérdekkel indokolván. A javaslat 3. §-ának 3. bekezdése szerint azonban ez a mentesség nem terjedt volna ki arra az esetre, ha a gyógyszertár zárgondnoki kezelés alá kerül, mert az indokolás szerint ez a mentesség csak akkor bir jogosultsággal, ha a végrehajtást szenvedő a gyógyszertárt tovább is kezeli és az a közönség szolgálaiára áll, ez a mentesség nem érné el tehát célját, sőt ennek a meghiúsítására vezetne, ha a gyógyszertár zárgondnoki kezelése esetében a zárgondnok a berendezést, munkaszereket, tartályokat és árukészletet nem vehetné igénybe. A képviselőház igazságügyi bizottsága a miniszteri javaslat 2, §-ának 8. pontját akként módosította és egészítette ki, amint az az 1908: XLI. t.-c. 2. §-ának 8. pontjába átment, t. i. ,,a gyógyszertár berendezése, munkaszerei, tartályai és gyógyszerkészlete, amennyiben a végrehajtást szenvedőnek azokra a gyógyszertár üzemének folytatása végett szüksége van", a miniszteri javaslat 3. §-ának 3. bekezdését pedig az igazságügyi bizottság teljesen mellőzte. Az igazságügyi bizottság — amint az jelentésének indokolásából kitűnik — ezzel az eljárásával nemcsak azt akarta elérni, hogy a gyógyszertárnak csupán fényűzési célokat szolgáló egyes berendezési dolgai, továbbá a nem gyógyszertári célokat szolgáló egész árukészlete a végrehajtás alól ne legyenek mentesek, hanem elhagyta a bizottság a 3. §. bekezdését azért, ,,mert egyrészt kétséges lehet, vájjon gyógyszertár minden esetben gondnoki kezelés alá kerülhet-e, másrészt esetleges gondnoki kezelésnél a 2. §. 8. pontjának uj szövege megfelelő intézkedést tesz lehetővé, amennyiben ezt a mentességet csak arra az esetre állapítja meg, ha a végrehajtást szenvedőnek az illető ingókra a gyógyszertár üzemének folytatása végett szüksége van, gondnoki kezelés esetében pedig nem a végrehajtást szenvedett, de a gondnok folytatja a gyógyszertár üzemét." 1094. Vht. 48. §. A végrehajtást szenvedőnek mosóintézetében talált fehérnemüek nem foglalhatók le, mert az 1881: LX. t.-c. 48. §-ának a végrehajtást szenvedő birlalásában levő ingóságok feltétlen lefoglalását megengedő szabálya nem érvényesülhet akkor, ha a bírlalásból folyó tulajdoni vélelmet a mindennapi élet-