Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1916-1924 (Budapest, 1927)

517 tapasztalaton alapuló más vélelem megdönti. (Bp. tsz. 4943 918. Ptt. I. 29.) 1095. Lakbérkövetelés elsőbbsége. Vhn. 6. §. Abban az esetben, ha a Vhn. 6. §-ának első bekezdésében emiitett valamely személy lakháznak a saját részére épitése vagy megvétele végett lakpénzének lekötésével közokiratban fizetési kötelezettséget vállalt és az ebből eredő követelésnek behajtása végett a kötelezettnek lakpénzét lefoglalták, ezt követőleg pedig lakpénzére más hitelező lakbérkövetelés fejében vezetett végrehajtást, ennek a lakbérkövetelésnek az idézett törvényhelyen alapuló követeléssel szemben nincs zálogjogi elsőbbsége. (K. 1917. jun. 9—12. 16. sz. polg. jogegys. dtv.) Indokolás: A tisztviselői lakpénzekre nézve az 1881: LX. t.-c. 54, §-a csupán azt tartalmazta, hogy az 54. §-ban felsorolt személyek lakpénzei csak Likbér fejében foglalhatók le. Az 1881: LX. t.-c. módositása és kiegészitése tárgyában az országgyűlés képviselőházához 1907. évi július hó 5-én benyújtott igazságügyminiszteri javaslat 5. §-a szerint az ugyanazon §. első bekezdésében felsorolt személyek lakpénze csakis lakbérkövetelés fejében, vagy a lakásért más alakban fennálló követelés fejében lett volna lefoglalható, mert a javaslatnak az indokolása szerint a lakásért bizonyos, nem pénzbeli szolgálatok is lehetnek kikötve. A képviselőház igazságügyi bizottságának erre a törvényjavaslatra vonatkozólag a képviselőházhoz tett jelentése szerint a bizottság elhagyta a miniszteri javaslatból ezeket a szavakat: „vagy a lakásért más alakban fennálló követelés fejében", mert ezt a kitételt homályosnak találta és e helyett a második bekezdést olykép egészítette ki, amint azt a Vhn. 6. §-a második bekezdésének második mondata most is tartalmazza. A bizottság — amint jelentése állítja — ezzel a rendelkezéssel meg akarta könnyíteni az u. n. tisztviselői családházak építését, a közokirati alakot pedig azért tartotta szükségesnek, mert az ügylet bonyolultabb és mert a törvény kijátszása ilykép kevésbbé lehetséges. A vitás törvényhely keletkezésének a története tehát nem mutat arra, hogy a törvény a lakbérre szerezhető zálogjog szerzési módjára és hatályára nézve különbséget akart volna tenni abban az irányban, vájjon a hitelezőnek követelése lakbér-e vagy lakháznak saját részére épitése vagy megvétele végett igénybe vett hitelből eredő követelés A Vhn, 6. §-ának a végrehajtási törvények rendszerében való elhelyezéséből sem lehet arra következtetni, hogy a törvényhozó a szóbanforgó megkülönböztetést akarta tenni. A Vhn, 6. §-a az 1881: LX. t.-c. 54. §-a helyébe lépett s a törvény azon §-ainak a csoportjában foglalt helyet amely §-ok a végrehajtás alól való mentességet tárgyazzák, ellenben az 1881: LX. törvénycikknek a kir. Kúria 3.099/1911. P. szám alatt kelt végzésében a Vhn. 6. §-ával kapcsolatban felhívott 72, §-a a kibérelt helyiségben levő ingóságokra vezetett foglalás módjára nézve tartalmaz kivételes rendelkezést s ezzel kapcsolatban szabja meg a bérbeadót illető törvényes zálogjog terjedelmét, de ez a 72. §. nem rendelkezik a felöl, hogy a bérbeadót az 54. §-ban, illetve a Vhn. ennek helyébe