Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1916-1924 (Budapest, 1927)

513 Elképzelhető olyan zálogjogi alakulat is, hogy a lefoglalt iparüzleti jogból a zálogos hitelezőnek a kielégítése akként történik, hogy a zálogjoggal terhelt iparüzleti jogot a zálogos hitelező zárgondnok utján gyakorolhatja mindaddig, amig követelése kielégítést nem nyert vagy az iparüzleti jogot bérbeadás utján teszi követelése kielégítésére alkalmassá. A megszerezhető iparüzleti jognak jelentősebb értéke rendszerint csak ugy vani ha az iparüzleti jogon jövedelmet hajtó ipari vállalat épült fel. Az ilyen végrehajtási intézkedések tartalmuk szerint abból a feltevésből indulnak ki, hogy zárgondnok utján való kezelésnek iparüzleti jogoknál, indusztriális privilégiumoknál rendszerint csak akkor és annyiban van helye, ha és amennyiben annak az alapján már vállalat létesült. Az iparüzleti jognak végrehajtás alá vonását, amelyről az 1881: LX. t.-c. 53. §-a szól, alig lehet másképen érteni, mint ugy, hogy az iparüzleti jogon alapult üzem, arra támaszkodó vállalat is tárgya a végrehajtásnak s a kielégítést az üzem során előálló jövedelemből nyeri a végrehajtató. A dolgoknak ekként felfogása nem jelenti azt, hogy a végrehajtást szenvedőnek a személyes tevékenysége is végrehajtás alá esik és hogy az iparüzleti jog lefoglalásával olyan helyzet állhat elő, amelyben a végrehajtást szenvedő a lefoglalt iparüzleti jogon alapuló ipari üzemet a végrehajtatónak az érdekében köteles folytatni, hanem jelenti azt, hogy a lefoglalt iparüzleti jogon nyugvó vállalatból a végrehajtást szenvedő végrehajtás alá nem vonható tevékenységének az igénybe vétele nélkül zárgondnoki kezelés vagy bérbeadás stb. utján előállítható jövedelem a végrehajtató kielégítésére fordítható. Az 1881: LX. t.-c. 53. §-a nem zárja ki azt, hogy végrehajtás alá ne vétessenek az iparüzleti jogra alapított vállalatban található s az üzem gyakorlásához szükséges gépek, szerszámok, anyagok, nem zárja ki ezeknek szoros zár alá vételét, zárgondnoki kezelés alá adását és a zárgondnoki kezelésnek azt a módját, hogy az iparüzleti jog alapján a vállalat magának a zárgondnoknak a vezetése, esetleg a vállalat minőségéhez képest ellenőrzése mellett tovább folyik, a lefoglalt ingók, amelyek együttvéve a vállalat egyik alapját teszik és amelyek segitségével az üzem fenntartható, árverésre sem kerülnek, hanem a vállalat fenntartására, az üzem folytatására használtatnak s a vállalatból, az üzemből befolyó jövedelem nyújt kielégítést a végrehajtató részére. Nem zárja ezt ki az idézett t.-c. 75. §-ának 2. bekezdése sem, mert abból, hogy ez a törvényhely nem állapítja meg azt, hogy miben áll a szoros zár alá vett ingóknak a zárgondnok részéről való kezelése, nem lehet arra következtetni, mikép ezek az ingók nem használhatók a vállalatnak, az üzemnek a folytatására, és ebből jövedelem előállítására. Ezek szerint sem elvileg nincs kizárva az, sem a végrehajtási törvények nem zárják ki azt, hogy valamely vállalat, valamely ipari üzem, amelynek jellegével bir a végrehajtás szempontjából az alábbiak szerint a gyógyszertári üzem is, a hozzátartozó dolgoknak szoros zár alá vételével zárgondnoki kezelés alá kerüljön s a zárgondnoki kezelés alatt befolyó jövedelem a hitelező kielégítésére szolgáljon. Igaz, hogy erre nézve a végrehajtási törvények kifejezetten seholsem rendelkeznek, a végrehajtásról szóló törvények egyikében sincs rendelkezés Térfy: Döntvénytár. 33