Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1916-1924 (Budapest, 1927)

514 arról, hogy maga az ipari üzem, az ipari vállalat mint ilyen végrehajtás alá vonható, zárgondnoki kezelés alá adható, nincs sehol külön rendelkezés a foglalás módjáról, a zárgondnoki kezelés mikéntjéről, azonban a jogegységi tanács mégis ugy látja, hogy kifejezett rendelkezés és részletes szabályozás hiányában is a magyar végrehajtási jog rendszere ismeri és megengedi az ipari vállalatnak, ipari üzemnek végrehajtás utján zárgondnoki kezelés alá adását, zárgondnok ellenőrzése vagy kezelése alatt folytatását, a befolyó jövedelemnek a végrehajtatok kielégítésére forditását. Az 1868: LIV. t.-c. 397. §-a az iparüzletí jogra nézve ugyanazt az intézkedést tartalmazta, mint az 1881: LX. t.-c. 53. §-ának 1. bekezdése azzal a különbséggel, hogy ez az utóbbi törvényhely „iparszabályok" helyett a „törvényes szabályok" kifejezést használja, 400. és 401. §-aiban a lefoglalt ingóknak a bírósági kiküldöttől kinevezett gondnok, illetve zárgondnok őrizése alá adásáról beszél, 423. §-ában pedig az „ingatlan birtokkal együtt lefoglalandóknak és elárverezendőknek" jelenti ki a birtokon levő s valamely iparüzlet folytatására szükséges épületeket a hozzátartozó szerelvényekkel együtt. Az 1868: LIV. t.-c.-ben foglalt s a jogegységi tanács döntése alatt álló kérdésre vonatkozó ezek a rendelkezések arra mutatnak, hogy az 1868: LIV. t.-c. keretei kizárták az ipari vállalatnak, üzemnek zárgondnok utján való kezelését, folytatását. Az 1881: LX. t.-c. az 1868: LIV. t.-c. 423. §-ában foglalt vagy ahhoz hasonló rendelkezést nem tartalmaz, ellenben ez utóbbi törvénynek 400. és 401. §-aitól eltérően 75. §-ának 2. bekezdésében a bírósági kiküldött részéről kinevezett zárgondnok kezelését említi. A kezelés fogalmát pedig az őrizés nem meríti ki, maga a törvény sem ezt kívánja a „kezelés" kifejezés alatt elérni. A közönséges nyelvhasználat szerint sem egyértékü kifejezések ezek. Az őrizet csupán felügyelet arra, hogy az őrizetbe vett dolog a romlástól, értékcsökkenéstől, elveszéstől, megsemmisüléstől megóvassék, ellenben a kezelés a dologra való közvetlen ráhatásban, annak rendeltetésszerű használatában áll. Az őrizetre rendszerint nem szükségesek különös utasítások, csupán az általában mindenkitől vagy a rendes gazdától elvárható gondosság, ellenben a kezelés a zár alá vett dolgoknak természete, rendeltetése szerint igen sok esetben szakértelmet, különös gondosságot, szakszerű szabályok betartását követeli. Ezért intézkedik az 1881: LX. t.-c. 245. §-a akként, hogy a bíróság a zárgondnokot a szükséghez képest hivatalból is a körülményeknek megfelelő kezelési utasítással látja el, és hogy helytelen kezelés esetében a felek előterjesztéssel élhetnek. Az 1881: LX. t.-c. 247. §-a a zárgondnok számadási kötelezettségét nem csupán arra az esetre irja elő, ha ingatlan haszonélvezete vétetett zárlat alá, hanem mindazon esetre, amidőn valamely dolog (tehát akár ingatlan akár ingó dolog) vagy jog jövedelmét vagy kezelését vették zárlat alá. Továbbá az 1881: LX. t.-c. 248 §-a nem csupán az ingatlannak, hanem egyáltalán a zár alá vett tárgynak (amely fogalmánál fogva lehet ingatlan épp ugy, mint ingó) jövedelmét képező ingóságok értékesítéséről rendelkezik, 250. §-a pedig ismét nem a zárlat alatt levő ingatlannak, hanem általában a zárgondnok kezelése alatt befolyt jövedelemnek a hovaforditása felől. Az 1881: LX. t.-c. 253. §-a mindezeket a most idézett törvényhelyeket a dolog természetének megfelelően alkalmazandóknak mondja ki a 75. §.