Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1916-1924 (Budapest, 1927)

479 fcatási uton megállapittassék s a kiskorú születési anyakönyvébe feljegyeztessék. Figyelemmel még a Pp. 2. §-ának a rendelkezésére is, nem bir tehát megállapítható alappal a fellebbezési bíróságnak az a döntése, hogy a kereseti igény érvényesítése a polgári peruira nem tartozik. A Pp. XII. címe külön szabályozza az eljárást a gyermek törvényességének megtámadása iránti perekben, de ebben a cimben nem foglaltatik rendelkezés arra nézve, hogy ez az eljárás alkalmazandó azokban a perekben is, amelyekben nem a gyermek törvényes származása támadtatik meg, hanem ellenkezőleg a gyermek törvényességének bírói kimondása kéretik. De ha analógia utján az utóbb említett perekben is alkalmazandók volnának az említett cím rendelkezései, minthogy a törvény 699. §-a a kir. ügyészt a kérdéses perekben a perfél jogaival fel nem ruházza, hanem az ügyésznek csupán beavatkozási jogot enged annyiban, hogy csak a gyermek törvényessége érdekében hozhat fel tényeket és bizonyítékokat, valamint élhet fellebbezéssel, ebből következik, hogy a gyermek törvénytelensége érdekében a kir. ügyésznek nincs beavatkozási és fellebbviteli joga. Minthogy pedig az elsőbiróság a jelen perben meghozott ítéletével a gyermek törvényességét mondotta ki: a kir. ügyésznek az ítélet megváltoztatása, a kereset elutasítása s ekként implicite a gyermek törvénytelenségének kimondása iránt beadott, a törvény által kizárt fellebbezését a fellebbezési bíróság hivatalból tartozott volna visszautasítani; minthogy továbbá a Pp. nem tartalmaz oly rendelkezést, hogy az ilynemű perekben hozott ítélet a felsőbíróságok által hivatalból felülvizsgálandó, s a jelen perben hozott elsőbirói ítéletet a peres felek egyike sem támadta meg fellebbezéssel: a fellebbezési bíróság lényeges eljárási szabályt mellőzött akkor, amidőn a törvény által kizárt fellebbezést elfogadta, annak alapján a per eldöntésébe bocsátkozott s abban határozott, miért is a kir. Kúria a felperes felülvizsgálati kérelmének a Pp. 505. §. első pontja és 547. §-a alapján helyt adott, s annak következtében a fellebbezési bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte. (K. 1916. febr. 29. 9211/915.) 916. A trianoni békeszerződés becikkelyezéséről szóló 1921. évi XXXIII. t.-c. 198. cikke a volt osztrák-magyar monarchia állampolgárainak egymásközti viszonyát egyáltalán nem rendezi és nem azt rendeli, hogy a magánjogi viszonyokból keletkezett pert a benne megszabott eljárásnak kellene megelőznie. A 239. cikk b) pontjának az a rendelkezése, mely szerint a békeszerződés előtt a szövetséges és társult hatalmak polgárai és a magyar állam polgárai között kötött szerződésekből felmerült vitás kérdések a döntőbiróság elé tartoznak, — csak a már a békeszerződés megkötése előtt is az úgynevezett szövetséges és társult hatalmak polgárai közé tartozott egyének és a mostani magyar állampolgárok között támadt vitákra vonatkozik. (K. 1923. nov. 8. 7357 1922. Ptt. V. 39.) 917. A külföldi államokat és államfőket nemcsak közjogi jellegű államhatalmi cselekményekből kifolyólag, hanem — bizonyos kivételektől eltekintve — még szorosan vett magánjogi ügyletekből kifolyólag sem lehet a belföldi biróság joghatósága