Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1916-1924 (Budapest, 1927)

477 911. Cst. 147. §. 690. sz. A csődtörvény 145. §-ában megjelölt külön perben minden lényeges kellékkel ellátott és el nem évült váltón alapuló követelésnek érvényesítése esetében az igény elbírálásánál a váltótörvény anyagi jogszabályait kell alkalmazni. (E. H. 1915. ápr. 23-án. 1017 1914.) 912. Cst. 176. §. 691. sz. A csődtörvény 176. §-ában foglalt az a szabály, hogy a külön kielégités alapjául szolgáló dolgok jövedelmeinek és vételárának felosztása a csődtörvény 53—58. §-ainak figyelembevételével a törvénykezési rendtartás, vagyis a végrehajtási törvény vonatkozó rendelkezései értelmében történik, nemcsak az ilyen dolgoknak bírói elárverezése utján, hanem azoknak a csődeljárás folyamán más módon való értékesítése esetében befolyt vételár felosztására nézve is alkalmazandó. (E. H. 1918. jun. 14-én. Pk. IV. 3046/1918.) 913. Nem lehet a jó erkölcsökbe ütközőnek tekinteni, ha a fizetés megszüntetés állapotába jutott kereskedőnek hitelezője adósának megbizásából a csőd elháritását célzó kiegyeztetés körül olyan jutalmazás ellenében működik közre, amely neki a többi hitelezőnek juttatott egyességi hányadnál kedvezőbb kielégítést biztosit. K. A tanubizonyítás eredményéből megállapítható tényállás szerint az alperesi cég tagjai a felperes eredeti követelésének, tehát a 3%-ot meghaladó 70% erejéig is leendő megfizetésére annak ellenében kötelezték magukat, hogy T felperes segédkezet nyújt a fizetés megszüntetés állapotába jutott alperesnek arra, hogy vele a hitelezői kiegyezzenek, továbbá, hogy a Banca populárépénzintézetet az alperes és ennek hitelezői közt létesítendő egyességek pénzügyi lebonyolítására, a rizshántoló gyárat pedig az alperes részére a kiegyezés létrejöttét és lebonyolítását megkönnyítő engedmények nyújtására rábírja. Megállapítható a bizonyítás anyagából az is, hogy a felperes ezeket az ellenszolgáltatásokat tényleg teljesítette s hogy az alperes és annak hitelezői közt létrejött egyességek megkötése s azok foganatosítása következtében az alperes elleni csőd elkerülhetővé vált. A fizetéseit megszüntető kereskedőnek az a ténye, hogy a csőd elkerülése végett a hitelezőivel való kiegyezésre keres módot, semmiféle tiltó jogszabályba nem ütközik, sőt az a hitelezők érdekei mellett az általános közgazdasági érdekek követelményeivel is összhangban áll, nem lehet tehát a jó erkölcsökbe ütközőnek tekinteni azt sem, ha a fizetésmegszüntetés állapotába jutott kereskedőnek hitelezője adósának megbizásából a csőd elháritását célzó kiegyeztetés körül olyan jutalmazás ellenében működik közre, amely neki a többi hitelezőnek juttatott egyességi hányadnál kedvezőbb kielégítést biztosit, sőt az ily irányú közreműködés jutalmazása iránt létrejött megállapodás az állandó birói gyakorlat szerint csődjogi megtámadás tárgyává sem tehető. (1917. máj. 15. Rp. IV. 6033/1916. sz. Hj. Dt. XI. 221.)