Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1916-1924 (Budapest, 1927)

477 911. Cst. 147. §. 690. sz. A csődtörvény 145. §-ában meg­jelölt külön perben minden lényeges kellékkel ellátott és el nem évült váltón alapuló követelésnek érvényesítése esetében az igény elbírálásánál a váltótörvény anyagi jogszabályait kell al­kalmazni. (E. H. 1915. ápr. 23-án. 1017 1914.) 912. Cst. 176. §. 691. sz. A csődtörvény 176. §-ában fog­lalt az a szabály, hogy a külön kielégités alapjául szolgáló dol­gok jövedelmeinek és vételárának felosztása a csődtörvény 53—58. §-ainak figyelembevételével a törvénykezési rendtartás, vagyis a végrehajtási törvény vonatkozó rendelkezései értelmé­ben történik, nemcsak az ilyen dolgoknak bírói elárverezése ut­ján, hanem azoknak a csődeljárás folyamán más módon való értékesítése esetében befolyt vételár felosztására nézve is al­kalmazandó. (E. H. 1918. jun. 14-én. Pk. IV. 3046/1918.) 913. Nem lehet a jó erkölcsökbe ütközőnek tekinteni, ha a fizetés megszüntetés állapotába jutott kereskedőnek hitelezője adósának megbizásából a csőd elháritását célzó kiegyeztetés körül olyan jutalmazás ellenében működik közre, amely neki a többi hitelezőnek juttatott egyességi hányadnál kedvezőbb ki­elégítést biztosit. K. A tanubizonyítás eredményéből megállapítható tényállás szerint az alperesi cég tagjai a felperes eredeti követelésének, tehát a 3%-ot meghaladó 70% erejéig is leendő megfizetésére annak ellenében kötelezték magukat, hogy T felperes segédkezet nyújt a fizetés megszüntetés állapotába jutott alperes­nek arra, hogy vele a hitelezői kiegyezzenek, továbbá, hogy a Banca populáré­pénzintézetet az alperes és ennek hitelezői közt létesítendő egyességek pénz­ügyi lebonyolítására, a rizshántoló gyárat pedig az alperes részére a kiegye­zés létrejöttét és lebonyolítását megkönnyítő engedmények nyújtására rá­bírja. Megállapítható a bizonyítás anyagából az is, hogy a felperes ezeket az ellenszolgáltatásokat tényleg teljesítette s hogy az alperes és annak hi­telezői közt létrejött egyességek megkötése s azok foganatosítása következ­tében az alperes elleni csőd elkerülhetővé vált. A fizetéseit megszüntető kereskedőnek az a ténye, hogy a csőd elkerülése végett a hitelezőivel való ki­egyezésre keres módot, semmiféle tiltó jogszabályba nem ütközik, sőt az a hitelezők érdekei mellett az általános közgazdasági érdekek követelményei­vel is összhangban áll, nem lehet tehát a jó erkölcsökbe ütközőnek tekinteni azt sem, ha a fizetésmegszüntetés állapotába jutott kereskedőnek hitelezője adósának megbizásából a csőd elháritását célzó kiegyeztetés körül olyan jutalmazás ellenében működik közre, amely neki a többi hitelezőnek jutta­tott egyességi hányadnál kedvezőbb kielégítést biztosit, sőt az ily irányú közreműködés jutalmazása iránt létrejött megállapodás az állandó birói gyakorlat szerint csődjogi megtámadás tárgyává sem tehető. (1917. máj. 15. Rp. IV. 6033/1916. sz. Hj. Dt. XI. 221.)

Next

/
Thumbnails
Contents