Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1916-1924 (Budapest, 1927)

469 zettségének megállapítását nem igazolhatja. Polgári személynek az igazságszolgáltatás keze általi életvesztése alatt ugyanis a közfelfogás szerint, tehát biztositásjogi szempontból is, a birói hatalom gyakorlására hívatott polgári bíróság által az anyagi büntetőtörvények alapján alkalmazott halálbüntetés végrehajtásával előidézett halál értendő, az A) alatti törvény tartalma szerint a biztosított mint kerületi erdész, tehát mint polgári személy kötötte meg az alperessel a biztosítási ügyletet, a csak évekkel később, a hadiállapot folytán beállott különleges viszonyokra is kiható, kifejezett kikötések hiányában tehát semmi alap sincs annak megállapítására, hogy a szerződő felek a kötvényfeltételek 8. pontjában az igazságszolgáltatás keze. mint a biztosított életét megszüntető eseménynek megjelölésével mást értettek volna, mint amit a közfelfogás polgári személyekkel szemben a polgári bíróság által a büntető törvények értelmében alkalmazható halálbüntetés alatt ért s így nyilván ellenkeznék a felek szerződési célzatával a kérdéses kikötésnek az alperes által elvállalt kockázat kereteit kitágító az az értelmezés, hogy a biztosítás a biztosított oly cselekményei által beállott életvesztéssel szemben is elvállaltnak tekintendő, amely cselekmények az évekkel a biztosítás megkötése után érvénybe lépett hadijog szabályai értelmében vonhatták maguk után a biztosítottnak a katonai parancsnokság által elrendelt és végrehajtott kivégzését. Ezekből okszerűen folyik, hogy a biztosítottnak a hadijog alapján foganatosított kivégzése a biztosító alperes fizetési kötelezettségét a kötvényfeltételek 8. §-ában foglalt kikötés mellett is megszüntette is igy a fellebbezési bíróság döntése anyagjogilag is helyes. (1918. ápr. 3. P. IV. 6361/917. sz. Hjdt. XII. 169.) Váltój ®g. Csekkj og. 874. Váltóképcsség. Vt. 1. §. 590. sz. Aki kiskorúsága idején aláirt váltót, csak önjoguságának elérte után, vagyis akkor hozott forgalomba, amikor már szenvedő váltóképessége volt: szenvedő váltóképesség hiányára alapitott kifogást nem érvényesíthet. (E. H. 1913. jun. 10-én. 917/1912. V.) 875. Az idegen váltó kellékei. Vt. 3. §. 591. sz. A váltótörvény nem tiltja sem a kibocsátók, sem a rendel vényesek, sem a telepesek többségét, és igy ezek többsége a váltó érvényességét nem érinti. (E. H. 1915. febr. 10-én. 758/1914. V.) 876. 592. sz. Az olyan váltó, amelyen több rendelvényes, nem együttesen, hanem vagylagosan van megjelölve, a rendelvényezés határozatlansága miatt kellékhiányban szenved s igy abból váltói kötelezettség nem származik. (E. H. 1902. évi május hó 1-én. 200 1902. V.) 877. 593. sz. Az olyan idegen váltó, amelyen az intézvényezett és a rendelvényes egy és ugyanaz a személy, kellékhiányos s igy abból váltói kötelezettség nem származik. (E. H. 1915. évi január hó 27-én. 957 1914. V.) 878. 594. sz. Az elfogadó és a kibocsátó személyazonossá-