Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1916-1924 (Budapest, 1927)

470 gára alapított kifogás sikerrel csak abban az esetben érvényesíthető, ha ezt az azonosságot magának a váltónak tartalma tünteti fel. (E. H. 1914. jun. 4-én. 59/1914. V.) 879. 595. sz. A váltótörvény nem tiltja és igy nincs kizárva, hogy intézvényezettként meg nem jelölt harmadik személy is váltóelfogadóként szerepelhessen, vagyis, hogy a váltóra vezetett névaláírása elfogadói váltónyilatkozatnak tekintessék; de ily esetben magából a váltóból kell kétségtelenül kitűnni az elfogadásra irányuló akaratnyilvánításnak és a váltón szereplő harmadik személy együttkötelezettnek is csak ilyen esetben tekinthető. (E. H. 1916. febr. 4-én. Rp. IV. 7351/1915.) 880. Vt. 6. §. 596. sz. Nem keletkezik váltói kötelezettség abból, ha valaki a nevét a váltó előlapjára irja, amennyiben az aláirás sem kibocsátói, sem elfogadói, sem kezesi, sem együttkötelezetti aláírásnak nem tekinthető. (E. H. 1913. évi november hó 26-án. 303/1913. V. sz.) 881. Forgatmány. Vt. 12. §. 597. sz. A forgató kötelezettségét megszünteti az a körülmény, hogy a kibocsátó és az elfogadó neve mellé utólag a „kötelezettség nélkül" kitétel íratott. (E. H. 1912. ápr. 23-án. 963 1911. V.) 882. 598. sz. Ha a váltó az egyik elfogadótársra forgattatik, egymagában az a körülmény, hogy ő az alperesnek elfogadótársa, nem lehet akadálya annak, hogy a váltón alapuló jogait érvényesíthesse, hanem az alperes csupán oly kifogásokat emelhet, amelyek a közte és a felperes között fennálló köztörvényi viszonyon alapulnak. (E. H. 1914. évi május hó 20-án. 11031913. V. szám.) 883. A váltóadós késedelme a külföldi pénznemben kikötött fizetés körül. Vt. 3., 30., 60., 61. §. K. A váltótörvény 3. §. 4. pontjából, 30. §. 2. bekezdéséből, 33. §-ából, 60. és 61. §-ai első bekezdéséből kétségtelenül megállapítható, hogy a törvény eme §-aiban emiitett „fizetési idő", illetve „fizetés napja" alatt a váltó lejáratának a napja értendő. Tehát a váltótörvény 37. §-át is olyképen kell értelmezni, hogy az itt emiitett „fizetési nap" is a lejárat napját jelenti, még pedig annál is inkább: mert nincs elfogadható alap annak a feltételezésére, hogy a váltótörvény a külföldi pénznemben kirótt tartozás mikénti teljesítését az egy évvel korábbi keletű keresk. törvény 326. §-ától lényegesen elférő módon kívánta volna szabályozni, mely utóbbi szintén nem a valóságos fizetés, hanem a kikötött lejárat időpontjához igazodó árfolyamból indult ki, és amelynek alkalmazhatósága szempontjából annak a körülménynek, hogy a lejárattól a késedelmes fizetésig az árfolyam nagy mértékben emelkedett, a törvény világos rendelkezésére alapított birói gyakorlat szerint jelentősége van. (IV. P. 4083/9. sz. J. K. 1921. év 39. 1.) 884. Vt. 37., 50. §. Telepitett váltón kitett fizetési hely csak