Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1916-1924 (Budapest, 1927)

468 vény nem vitás tartalma szerint a biztosított személy részére 1103 K. 24 f. évi dij fizetése mellett 1919. július 17-én, tehát nyolc év lejártával 10 000 K. fizetendő ki, ha pedig a szerződő biztosított korábban halna meg, a biztosító alperes minden további kötelezettség alól szabadul s a befizetett dijak az ó javára maradnak, vagyis azokat sem köteles kiszolgáltatni. Az évenként fiietendő 1103 K. 24 f. a 4% kamatos-kamattal együtt nyolc éven át, 10.000 K-nál jelentékenyen nagyobb összeget tesz ki, a biztosító tehát a kikötött biztosítási időtartam elteltéig magának a biztosítottnak befizetéseiből alakíthatta volna meg a biztosított összeget, a biztosítottnak koiábbi elhalta esetén pedig ellenszolgáltatás nélkül tartja meg a már beiizeteti dijakat s így kockázatot egyik esetben sem visel. Az, hogy a befizetett dijak bizonyos részét az alperes kezelési és igazgatási költségek cimén számolja el, teljesen közömbös, mert ez sem változtat azon, hogy lényegileg minden kockázat nélkül jutott volna az általa elérés esetében kifizetendő biztosítási összeghez és jutott minden ellenszolgáltatás nélkül a neki kifizetett dijakhoz. A kifejtettek szerint az A) alatti szerződés a biztosítási ügyletekre vonatkozóan meghatározott alaki kellékek fennforgása dacára nem tekinthető érvényesnek és igy az alperes a befizetett dijakat a KT. 506. és 486. §-ai értelmében a biztosítottnak, illetve igazolt jogutódának visszaszolgáltatni köteles. (1917. okt. 5. P. IV. 345/1917. sz. — Hj. Dt. XI. 289.) 872. Foglalkozásváltozás bejelentése. Kt. 502. §. 676. sz. A foglalkozásváltozásra vonatkozó bejelentési kötelezettséget azokra a helyzetváltozásokra szoritkozónak kell tekinteni, amelyeknek veszély esélyei a biztositó által elvállalt kockázatot fokozzák. Ha tehát a biztosítási szerződés a hadbavonulás kockázatának elvállalását kizárta, a bejelentési kötelezettség csakis a polgári foglalkozásban beállott változásokra vonatkozik. (E. H. 1918. febr. 20-án. P. IV. 3196 1917.) 873. Életbiztosítás kivégzés esetében. Kt. 504. §. 1. p. K. A felperes részéről a ténymegállapítás körül fennforgó jogszabálysértés cimén felhozott panasz alaptalan, mert a 7. alatt csatolt s a fellebbezési bíróság helyes jogi felfogása szerint az abban megjelölt tények tanúsítására hivatott katonai hatóság által kiállított okiratban foglalt adatokból nyilvánvaló, hogy a biztosított P. nem egyszerű járőri intézkedés folytán, hanem az ellenség részére teljesített kémszolgálat tekintetében a tényállásnak megállapítása után a katonai hatóság parancsa alapján végeztetett ki. Ennek, az illetékes hatóság által kiállított okiratnak adatait tehát .1 kivégzés okára és végrehajtásának alapjára vonatkozóan közokirati jellegénél fogva teljes bizonyítékul kell elfogadni. Az A) alattira vezetett kötvényfeltételek 8. §-a értelmében nem érinti a biztosítás joghatályát az, ha a biztosított öngyilkosság, párbaj, vagy az igazságszolgáltatás keze által veszti életét. Ez a rendelkezés a KT. 504. §. 1. pontjában a biztositó fizetési kötelezettségének megszűntére vonatkozóan megállapított szabálynak a szerződő felek eltérő megállapodásával való hatálytalanítását tartalmazza, de a fennforgó esetben az alperes fizetési kötele-