Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1916-1924 (Budapest, 1927)

28 nokat, amelyek elidegenítése kétségtelenül a 4000 1917. M. E. és 5300/1918. M. E. számú rendeletek hatálya alá esett, még az 5200/1919. M. E. számú rendelet hatálybalépte (1919. november 16.) előtt tényleg birtokba vette és mivelte illetőleg használta, amely körülményt hatósági bizonyítvánnyal is igazolt; ezenfelül az ügyletre vonatkozó okiratot Budapest székesfőváros árvaszéke még az 5200/1919. M. E. számú rendelet hatálybaléptét megelőzően a vagyonátruházási illeték kiszabása végett a m. kir. központi dij és illetékkiszabási hivatalhoz is megküldölte, ahová az az 1919. évi március hó 21. napján érkezett meg, a nevezett hivatal a szerződést az illeték kiszabására illetékes szécsényi m. kir. adóhivatalhoz 1919. április 3-án áttette, így tehát erre a jogügyletre, ha a hozzájárulási eljárás az ingatlanokról szóló korábbi rendeletek alapján folyamatba nem tétetett volna, az 5200 919. M. E. számú rendeletnek a hatósági hozzájárulásra vonatkozó rendelkezései a 7. §. első bekezdése értelmében már nem nyertek volna alkalmazást. Ámde tény az is, hogy a kezelő ebben az ügyben még az 5300 1918. M. E. számú rendelet hatálybalépte alatt, 1919. évi október hó 24-én a földmivelésügyi miniszterhez benyújtott kérvényében a hatósági hozzájárulás megadását szorgalmazta, majd pedig az elintézést meg is sürgette. A földmivelésügyi miniszter viszonl 1919. évi november hó 8-án kelt határozatával B. M. jószágigazgatósági főtanácsost a helyszínére kiküldte annak megállapítása végett, hogy a szóban lévő birtok az ottani lakosság földszükségletének a kielégítésére használható, parcellázásra alkalmas és birtokpolitikai célra megszerzése indokolt-e. A földmivelésügyi miniszter azzal az érdemi intézkedésével a hozzájárulási eljárást ebben az ügyben az érdekeltek kérelmére még az 5300 1918. M. E. számú rendelet hatálybalépte idején szabályszerűen folyamatba tette s ez az eljárás az 1919. évi november hó 16. napján (az 5200/1919. M. E. számú rendelet hatálybaléptekor) még nem volt jogerősen befejezve sem az 5300/1918. M. E. számú rendelet 3. §-ában megszabott 45 napi nyilatkozási halándő az emiitett időpontban letelt. Végül tény az is, hogy az 1919. évi november hó 16. napjáig a tulajdonos személyében történt változás Gáspár Vilmos javára a telekkönyvbe nem lett bejegyezve. E tényállásból, tekintettel az 5200/1919. M. E. számú rendelet 7. §-ának rendelkezésére, nyilvánvaló, hogy a jelen esetben olyan ingatlan adásvételi jogügyletről van szó, amely a tényleges birtokba és használatbavétel, valamint a jogügyletre vonatkozó okiratnak a vagyonátruházási illeték kiszabása végett bemutatása ellenére is az 5200/1919. M. E. számú rendelet hatálya alá, vagyis az ennek a rendeletnek első §-a által megszabott hatósági hozzájárulás alá tartozott. Igaz ugyan, hogy a felek a hatósági hozzájárulást 1919. évi november hó 16. napja után a közigazgatási hatóságnál többé nem szorgalmazták, sőt az 1919. évi december hó 2. napján a m. kir. földmivelésügyi miniszterhez közös kérvényt nyújtottak be a hatósági hozzájárulás kérdésében a döntés mellőzése és irataik visszaadása iránt, a mely kérelmüket a földmivelésügyi miniszter nem teljesítette. Minthogy azonban a felek által kötött jogügylet még a 40001917. M. E. számú rendelet hatálybalépte alatt kezdeményeztetett s ugy e rendelet, mint az annak helyébe lépett 5300 1918. M. E. számú rendelet értelmé-