Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1916-1924 (Budapest, 1927)

355 söt a helyzetből folyik, hogy a felelősség az üzem tulajdonosát terhelje anynyival inkább, mert ezek a jövedelem és vagyonszerzés céljából létesített vállalatok és üzemek forgalmuknak megfelelően jobban elbírják az esetleges károsodást, az ellen magukat biztosítás utján óvhatják, s mindezt üzemkiadásaikban elszámolhatják; de módjukban áll a felelősséget el is hárítani magukról, ha ruhatárat állítanak s ezt a körülményt a vendégeknek megfelelő módon tudtára adják, mert ebben az esetben a ruhatárban el nem helyezett ruhadarabokért nem felelnek. Önként értendő, hogy ez a felelősség nem korlátlan sem a fürdőtulajdonossal, sem a többi vállalatok tulajdonosaival szemben, hanem csak azokra a tárgyakra terjed ki, amelyeket az ember rendszerint magával szokott hordani s amelyeket az üzem szolgáltatásának igénybe vételénél le kell, vagy le szokás tenni; tehát a fürdőkben rendszerint hordani szokott összes ruhákra, amelyek közé a bot, ernyő, kézitáska is tartozik s a zsebben rendszerint hordani szokott tárgyakra, amilyen a zsebkendő, zsebkés, zsebtárca, óra; ellenben nem terjed ki a drágaságokra, a szokottnál nagyobb értékű órára és óraláncra, értékpapírokra, nagyobb összegű készpénzre; az éttermekben, kávéházakban stb., pedig — mint már említve volt — csak azokra a ruhadarabokra terjed ki, amelyeket rendszerint az utcán szokás hordani, ellenben a szobában letenni szokás; azonban nem terj.ed ki a magával vitt más tárgyakra, pl. csomagokra, könyvekre stb. Önként értendő végül az is, hogy a vállalat tulajdonosa mentesül a kártérítési felelősség alól, ha kimutatja, hogy a kár a vállalat szolgáltatását igénybe vevő cselekményére vagy mulasztására, harmadik személy elhárithatlan cselekményére, vagy erőhatalomra (vis major) vezethető vissza (exculpatio). 620. Ruhatisztító felelőssége. Aki üzletszerűen idegen ingó dolgok megőrzésével, jókarba helyezésével (tisztításával) vagy átalakításával foglalkozik és ilyen célból ingókat másoktól átvesz, minden kárért, mely az átvett ingóságokban az átvételtől a kiszolgáltatásig, elveszés vagy megsérülés által előáll — vis major esetét kivéve — felelős még akkor is, ha őt az ingók megőrzése körül vétkesség nem is terheli. (K. 1921. szept. 21. P. IV. 1546/1921. sz.) 621. Tartozatlan fizetés. Bsz. 1504. §. 559. sz. A férj az eísőbirósági marasztaló ítélet alapján a megváltoztató másodbirósági ítélet meghozataláig kiszolgáltatott tartásdijat, mint tartozatlan fizetést feleségétől többé vissza nem követelheti, különösen még azért sem, mivel az a feleség részére életfenntartás, tehát felhasználás céljából adatott. (E. H. 1914. évi április 6-án. 3523 1913. P.) 23*