Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1916-1924 (Budapest, 1927)

352 uti kocsik falainak ólomfestékkel bevont deszkákból való összeállítása s — az orvosszakértő előtt tett nyilatkozata szerint — a megépített vagónrészeknek a befestése. A felülvizsgálati panasszal meg nem támadott Ítéleti ténymegállapítás szerint a felperes által vállalt ennek az ipari munkának a természete olyan, hogy az azzal foglalatoskodó ipari munkás ki van téve az ólomfesték esetleges ártó hatásának, amelynek károkozó eredménye csakis az illető munkás szervezetének nagyobb vagy kisebb ellenálló erejétől függ, egyébként azonban el nem hárítható s egészségügyi óvintézkedések utján el nem kerülhető. Felperes tényleg ólommérgezést kapott, melynek következményeként felső végtagjai megbénultak. A felpereséhez hasonló megbetegedés azonban — a peres felek egyező tényelőadása szerint — az alperes üzemében több elő nem fordult. Az orvosszakértő előtt felperes azt adta elő, hogy 1906. évben vette észre, hogy a kezeinek az ereje fokozatosan gyengül, s ujjai megtagadják az engedelmességet. Felperes felső végtagjainak a megbénulása ezek szerint nem hozható okozati kapcsolatba az alperes gyári üzemének a veszélyességével és az nem is valamely hirtelen beállott balesetből származott, hanem az önként vállalt ipari munkának huzamosabb időn keresztül folytatott rendszeres teljesítéséből. S minthogy az önként vállalt munka teljesítéséből, a foglalkozásnak az egészségre káros hatása folytán beállott egészségháboritásért a munkaadó felelősséggel nem terhelhető. (1922. márc. 23. 5058,921.) 618. Fogadós stb. felelőssége. Bsz. 1496. §. Vendéglős felelőssége a ruhatárban idegen személy által átvett ruhákért. K. Az a körülmény, hogy felperes bundáját nem az alperesek (Deli S. cég) által alkalmazott ruhatáros vette át, utóbbiak felelősségén mit sem változtat, mert felperes az alperesi üzlet ruhatári helyiségében egyedül ruhatárosként foglalatoskodó egyénnek teljes jóhiszemmel adhatta át abban a tudatban, hogy bundáját az alperesek által kirendelt alkalmazott veszi át és mert alperesek azzal, hogy a közönség rendelkezésére szolgáló ruhatárukat a ruhatáros távollétében is nyitvatartották és nem gondoskodtak arról, hogy ott idegen személy a ruhatárukat igénybevevő étkezők tévedésbeejtésével ne tartózkodhassék és alperesek megbízottjaként előbbiek ingóit őrizetbe vehesse; a köteles gondosság kifejtése körül olyan mulasztást követtek el, ami őket a vendéglőjükbe érkező vendégek ingóinak őrizetbevétele folytán keletkezett vagyoni felelősségük alól nem mentesiti. De felperesnek a kár okozása körüli gondatlansága sem volt megállapítható; mert felperes a nyitvatartott alperesi ruhatárba belépve, nem tartozott az ottan tartózkodó egyénnek kiléte és munkaköre felől tudakozódni és arról meggyőződést szerezni, hogy annak a ruhatárt igénybevevő felperesnek az átvétel igazolásául szolgáló elismervényt adni is kötelességében állott volna; és mert olyan körülmények, amelyekből felperes a visszaélés fennforgását felismerhette volna, meg nem állapíttattak.