Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1916-1924 (Budapest, 1927)

347 esetben, ha eltartójuk a baleset következtében meghal, mint abban az esetben, ha életben marad, mert az első esetben a tirtáshoz szükséges egész összeget igényelhetnék, holott a második esetben a serült rendszerint légiéi jebb a fenn álló jogszabályokhoz képest megállapított utolsó keresményének megfelelő összeget kaphat és fordíthat hozzátartozóinak eltartására, A balesetet szenvedő halálának esetében az utána tartásra vagy neveltetésre jogosult egyébiránt a javára megítélt járadék felemelését sikeresen nem is kérheti, mert a megítélt járadék felemelésének kérelmezéséie oz 1874: XVIII. t.-c. 5. §-a értelmében csak maga a balesetet szenvedő jogosult de nem egyszersmind harmadik személy is. Ennek is az az oka, hogy a már megítélt járadék felemelésének alapja csupán a balesetet szenvedőnek a sérüléssel kapcsolatos állapotában bekövetkezhető változás lehet, ilyen változás pedig, ha a baleset a sérült halálát okozta, be nem következhetik. Az az érvelés, hogy a balesetet szenvedő javára megítélt járadékot egészben vagy részben azért kell tartás jogi természetével bírónak minősíteni mivel ugy e járadéknak, mint az ily járadékkal pótolt keresménynek is rendeltetése az, hogy a keresőnek s azoknak, akiket a kereső tartani köteles, eltartásra szolgáljon, — már annálfogva sem fogadható el, mert bármiféle vagyon hozadékának, bármily címen élvezett jövedelemnek általában véve az a természetes rendeltetése, hogy a jogosult abból saját magának és azoknak ellátását fedezze, akiket eltartani köteles; az tehát, hogy a baleseti járadék élvezője ezt a jövedelmét miként használhatja fel, a járadék szolgáltatására kötelezettet, ha a kötelezés alapja nem tartási jogviszony, még nem sodorhatja tartási kötelembe. Ha a balesetet szenvedő egyén vagy halálos kimenetelű baleset esetében a tartásra jogosult hátramaradottak tőkeösszegben nyertek kielégítést, a kielégítési összegnek a külső viszonyok megváltozása alapján kért utólagos felemelését vagy leszállítását az a felfogás sem tartja jogilag lehetségesnek, amely az ugyanily cimen megítélt járadék felemelését vagy leszállítását lehetőnek vitatja. Ámde, hogy a készpénzben követelhető kártérítés kiegyenlítésének módozatául valamely adott esetben az adós terhére a bíróság nem tökének, hanem járadéknak fizetését állapította meg, ez még nem nyújt alapot arra a következtetésre, hogy a járadék fizetésére irányuló kötelezés a jogviszonyt a felek között nem oly végleges hatállyal rendezné, mint a tőkefizetést megszabó marasztalás; mert hogy a bíróság a kötelezettet tőke helyett járadékban marasztalja, annak az oka nem más, mint az, hogy járadékkal az elszenvedett kár a fennforgó esetben igazságosabban egyenlíthető ki, mint végkielégitésképen megítélt tőkével, amelynek megállapításánál a bíróságnak rendszerint ismeretlen tényezőkkel, nevezetesen a jogosult életének vagy keresetképtelenségének előre bizton meg nem állapitható tartamával, valamint azzal is kell számolnia, hogy a munkaképességben mutatkozó csökkenés gyakran előre fel nem ismerhető fiziológiai okokból csak igen huzamos idő lefolytával jut végleges kialakuláshoz; a további ok pedig az, hogy járadék megítélése esetében a jogosult nincs kitéve annak a veszélynek, hogy a kártérítési összeget idő előtt elköltse és ezzel magát szorult helyzetbe juttassa. Az 1874; XVIIL. törvénycikk javaslatához fűződő miniszteri indokolás