Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1916-1924 (Budapest, 1927)

344 606. 554. sz. A sérült által húzott időleges javadalmazás csak addig az ideig szolgálhat a kártalanítás alapjául, amig ebben a javadalmazásban a sérült a baleset bekövetkezése nélkül is előreláthatólag részesült volna. A sérült gyermekei nem igényelhetik együttesen az apai jövedelem bizonyos hányadát, hanem minden egyes gyermeknek csak ahhoz lehet joga, hogy az, amit apja életében jövedelméből reá forditott, részére külön-külön megitéltessék. Ez az összeg nem mindig egyötöde az apa jövedelmének, hanem az összes körülmények mérlegelésével minden egyes esetben külön-külön állapítandó meg. (E. H. 1917. évi június hó 5-én. P. VI. 1923/1917. és E. H. 1917. évi május hó 10-én. P. VI. 1148/1917. sz.) 607. 556. sz. Ha a sértett a baleset idején még nem volt teljesen kifejlett munkaképességű, a kártérítés mérve nem az akkor tényleg elért keresetének, hanem annak a keresetnek alapulvételével állapítandó meg, amelyet a sértett a munaerejének teljes kifejlődése után valószínűleg elért volna. Az a körülmény, hogy a balesetet szenvedő munkaereje az idő múlásával természetszerű csökkenést szenved, mint a csökkenés idejének bekövetkezésére és a csökkenés terjedelmére nézve előre meg nem határozható tényező, abban az esetben, ha a javára bekövetkezhető kedvező eshetőségek figyelembe nem vétettek — egymagában véve nem szolgálhat alapul a kártérítésnek csökkenő mérvben való megállapítására. (E. H. 1913. évi április 10-én. Rp. VI. 1442/1918.) 608. 557. sz. A kár összegszerű megállapítására az állandó bírói gyakorlat szerint a kártétel elkövetésének az időpontja az irányadó. (E. H. 1918. évi április 16-án. P. V. 7139/1917.) 609. 1874: XVIII. t.-c. 5. §. A m. kir. Kúria teljes ülése a jogegységi tanácsnak 24. számú polgári döntvényét hatályon kívül helyezi és kimondja, hogy: a baleset folytán megítélt járadékot a sérült személyén kívül eső körülményeknek, jelesül a gazdasági viszonyoknak időközben beállott változása alapján járó bírói hatáskörben sem felemelni, sem leszállítani nem lehet. (K. 1923. jun. 18—26. 86. sz. polg. telj. ül. p. dtv.) I. A m. kir. Kúria jogegységi tanácsának 1921. évi október hó 3. napján kelt és hitelesített 24. számú polgári döntvénye kimondotta, hogy: ,,A baleset folytán megitélt járadékot a sérült személyén kivül eső körülményeknek, jelesül a gazdasági viszonyoknak időközben beállott változása alapján sem felemelni, sem leszállitani nem lehet". Minthogy a m. kir. igazságügyminiszter 1923. évi január hó 30-án 36370/1922. I. M. I. szám alatt a m. kir. Kúria elnökéhez intézett átiratában a m. kir. Kúria jogegységi tanácsának 24. számú polgári döntvényét az 1912: LIV. t.-c. 71. §-a 1. bekezdésének 2. pontja értelmében a m. kir. Kúria teljes ülésének döntése alá kívánta bocsátani, a m. kir. Kúria elnöke e tör-