Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1916-1924 (Budapest, 1927)

343 költségek a tartásra szoruló egyéntől a halálozás következtében elvonattak, vagyis a fizetési kötelezettség csupán az elhunyt keresményének keretében mozog, Anvagi jogszabályt sértett tehát a fellebbezési biróság, amidőn alperes kártérítési kötelezettségét nem ezen elvek szem előtt tartásával, hanem azon az alapon állapította meg, hogy felperesnek eltartására mily összeg szükséges. A feliivizsgálati kérelemnek ez okból helyet adni s figyelemmel arra, hogy a megállapított és meg nem támadott, így e helyütt irányadó ténymegállapítás szerint a halálos balesetet szenvedett P. Jánosnak balesetkori összes illetményei 16.489 K. 90 f-t tettek ki, gyermekei pedig nem voltak és nincs adat arra se, hogy ebből az összegből a feleségére, a felperesnőre az átlagosnál, illetve szokásosnál nagyobb összeget fordított, — a gyakorlatnak megfelelően az vélelmezendő, hogy erre a célra keresményének a fele részét költötte el. Ezért ezt az összeget mint havi részletekben fizetendő járadékot kellett a felperes részére megítélni, s a fellebbezési biróság ítéletét ennek megfelelően megváltoztatni. Minthogy pedig a m. kir. államvasutak alkalmazottjai külszolgálatra 60-ik életévük elérte után már rendszerint nem alkalmaztatnak és igy az elhunyt is ekkor elérése esetére a kilométerpénz cimén húzott jövedelemtől elesett volna, ki kellett mondani, hogy a megítélt járadék ennek az időpontnak bekövetkezésétől kezdve az e címen megítélt összeggel csökken. A magyar kir. államvasutak alkalmazottjai a háborús és drágasági segélyek, valamint a családi pótlék cimén élvezett jövedelmet, habár esetleg más címen — köztudomás szerint — még most is húzzák. Az ezek utáni jövedelmek alapján meghatározott összegekkel a megítélt járadék tehát csak akkor csökkenthető, ha ezektől a jövedelmektől az alkalmazottak általában elesnek. A nyugdíj cimén felperes által húzott jövedelem felperes kárát csökkentvén, ezen összegek beszámításának jogosultsága a dolog természeténél fogva szintén kimondandó. (1923. szeptember 12. — P. V. 6706 1922.) 604, A kártérítés mértéke. 1874: XVIII. t.-c. 2. §. 552. sz. A baleseti járadékra kötelezett fél nem igényelheti azt, hogy a kártérítésként terhére rótt életjáradék kiszolgáltatása alól a sérült szabadságvesztés büntetésének tartamára akár egészében, akár csak valamely részében is felmentessék. (E. H. 1917. évi május hó 22-én. Rp. VI. 5205,1916.) 605. 553. sz. A baleseti kártérítés mérvének megállapításánál azok javára, akiket keresetként meghatározott és állandó jövedelem illetett, ennek mindenkor a baleset idején élvezett menynyisége az irányadó, tekintet nélkül arra, hogy ezt a jövedelmet a balesetet szenvedő mióta húzta. Rendes mellékilletmények, habár azokat a sérült csak rövid idő óta élvezte, de azok részére az egész évre biztositíattak, szintén abban az összegben veendők a kártalanítás kiszámításánál figyelembe, amely összeget a baleset évében kitettek volna. (E. H. 1917. május 30-án. P. VI. 1920 1917.)