Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1916-1924 (Budapest, 1927)

331 célból, hogy a szolgáltatás az egyes állampolgárok teherviselési képességének arányában legyen felosztva, bizottságokat alakított — a kormányhatalom gyakorlásával járó kötelességet teljesített. Következik ebből az is, hogy az alakított bizottságok az állam szerveinek tekintendők és hogy annyiban, amennyiben ezek a szervek a teher megosztása alkalmával oly magatartást tanúsítottak, hogy annak alapján hasonló esetben állami tisztviselővel szemben büntetendő cselekmény vagy fegyelmi vétség lenne megállapítható, az állam, az ily módon okozott kár megtéritésére kötelezendő volna. Azonban a felperes által az elsőrendű alperes marasztalásának jogi alapjául felhozott az a körülmény, hogy a bor nem a községben lévő borkészlet arányában osztatott fel — az elsőrendű alperes felelősségének megállapítására nem alkalmas. Mert a méltányos és aránylagos felosztásnak helyes alapja nemcsak a borkészlet mennyisége — hanem az egyes bortulajdonosok általános vagyoni helyzete és teherviselőképessége is. Pusztán tehát azon az alapon, hogy a felperesre a borkészletével arányban nem álló mennyiség rovatott ki, még az sem állapitható meg. hogy a bor reparticiója méltánytalanul mások előnyére és az ő rovására történt. De még abban az esetben is, ha a felperesnek sikerülne kimutatni, hogy a reá kirótt teher tényleg sem teherviselőképességével, sem a községben volt borkészlettel arányban nem áll és hogy ő más polgárok szolgáltatásához képest nagyobb terhet viselt; annak kimutatása nélkül, hogy a bizottság tagjai hivatalos helyzetükkel visszaélve rosszhiszeműen, vagyis valamely büntetendő cselekmény vagy fegyelmi vétség megállapítására alkalmas módon jártak el, ebből az eljárásból keletkezett hátrányának orvoslását még ebben az esetben sem keresheti birói uton, mert közjogi jellegű szolgáltatásról van szó. (1921. máj. 9. 5893 921.) 576. Bsz. 1473. §. A kir. kincstár tételes törvénybeli rendelkezések hiányában is felelős azért a kárositó eredményért, amelyet az állam közegei szolgálati eljárásuk körében, vagy a reájuk ruházott hivatalos hatalom felhasználásával harmadik személynek jogellenes és saját felelősségüket is megállapítható cselekményei okoznak. K. A fellebbezési bíróság által az elsőbiróság ítéletéből elfogadott, felülvizsgálati panasszal meg nem támadott tényállás szerint K. G. címzetes honvéd szakaszvezető akkor, amidőn Sz.-ben az 1915. jul. 11. napján a felperesek eltartóját: néh. B. I.-t halálosan megszúrta, a fogolytábor őrségparancsnokaként megbizása körében szolgálata közben járt el és nevezett a néh. B. I. életének kioltása miatt, a fegyver jogosulatlan használatának megállapítása mellett az illetékes katonai biróság részéről jogerősen szabadságvesztésbüntetéssel is sújtatott. A Pp. 534. §-a rendelkezésénél fogva a felülvizsgálati eljárásban irányadó fennebb említett tényállásra figyelemmel, nem volt alaposnak felismerhető az alperes kir. kincstárnak felülvizsgálati az a panasza, hogy a fellebbezési biróság az anyagi jog megsértésével mondotta azt ki, hogy az alperes kártérítéssel tartozik a felpereseknek annyiban, amennyiben ezek néh. B. I. megölésével az őket megillető tartástól elestek; mert törvénykezési gyakorlatunk szerint (1. kir. Kúria 2382'P. 1894.; I. K. 249/1895.; 894 P.