Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1916-1924 (Budapest, 1927)
330 K. A nem vitás tényállás szerint J. Pál főhadnagy 1911. nov. 5. napján este Nyíregyházán, a magánlakásán, tisztiszolgáját, a felperest, kardjával oly súlyosan bántalmazta, hogy a felperes, az elszenvedett többrendbeli, részben életveszélyes sérülései következtében, rokkanttá vált. A felperes bántalmaztatásának jogellenes volta az illetékes katonai bíróság által lefolytatott bűnügyi eljárás folyamán megállapítást nyert; s a cs. és kir. katonai főtörvényszék 1621. sz. ítéletével J. Pált a felperes sérelmére elkövetett súlyos testi sértés bűntettében bűnösnek mondotta ki, s ezért, valamint az alárendeltjével szemben, szolgálaton kivül tanúsított előirásellenes magatartással elkövetett fegyelmi kihágásért két évi börtönre Ítélte, a büntetést azonban egyidejűleg — kegyelem utján — hat havi, magánzárkával súlyosított foglárfogságra (Profossenarrest) leszállította. A cs. és kir. hadseregben rendszeresítve volt tisztiszolgák a katonai szolgálatot e minőségükben, s annál a tényleges állományú főtiszt mellett végzett személyes szolgálatokban teljesítették, akinek a szolgálatára tartósan vezényeltettek. A tiszt pedig a melléje rendelt tisztiszolgának az elöljárója volt. Felperes tehát a katonai szolgálata közben, a szolgálata helyén, felettes elöljárójának jogellenes cselekménye következtében szenvedte a rokkantságát okozott testi sérüléseket. Minthogy pedig a kir. kincstár tételes törvénybeli rendelkezések hiányában is felelős azért a károsító eredményért, amelyet az állam közegei szolgálati eljárásuk közben, avagy a reájuk ruházott hivatalos hatalommal visszaélve, harmadik személyeknek jogellenesen és saját felelősségüket is megállapító cselekménnyel okoznak, a kir. Kúria az alsóbiróságok ítéletének a megváltoztatásával az elsőrendű alperes kir. kincstár kártérítési kötelezettségét megállapította. (1922. márc. 16. 612/922.) 575. Bsz. 1473. §. Amennyiben az állam szervei a kormányhatalom gyakorlása alkalmával oly magatartást tanusitottak, hogy annak alapján hasonló esetben állami tisztviselővel szemben büntetendő cselekmény vagy fegyelmi vétség lenne megállapítható, az állam az ily módon okozott kár megtérítésére kötelezendő. K. Felperes keresetében és a fellebbezési tárgyaláson szóval is előadott irásos fellebbezésében az elsőrendű alperest azon az alapon kérte elmarasztalni, hogy a kormány által kirendelt miniszteri biztos meghagyása folytán alakult tolcsvai rekviráló bizottság, mint a kormány közege, a román hadseregnek átadandó bormennyiséget nem a miniszteri biztos rendeletének megfelelően arányosan és méltányosan elosztva, hanem olykép utalta ki, hogy a románok a felperestől 100 hl. bort vittek el, holott a községben lévő borkészlet aránya szerint ő reá csak 8.87 hl. bor esett volna. A másodrendű alperes elleni keresetet pedig arra alapította, hogy a másodrendű alperes a miniszteri biztosnak a felperes kártalanítására vonatkozó rendeletének nem tett eleget. A fennforgó esetben tehát lényegileg — ellenséges hadsereg céljára szolgáló — az állam polgáraira kirovandó szolgáltatásról van szó. Ez a szolgáltatás tehát nem magánjogi természetű. Amikor a kormány abból a