Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1916-1924 (Budapest, 1927)

315 nvait az egyes kerületi pénztárak igazgatóságai által megállapított ,.szolgálati és fegyelmi szabályzatok" állapítják meg. Úgyde a szolgálati viszony rendezését, jelesül: ugy az alkalmazás feltételeinek, a szolgálat megszűnésének, az alkalmazottat a szolgálat tartama alatt megillető jogoknak s az azt terhelő kötelezettségeknek megállapítását célzó szabályoknak, az. úgynevezett szolgálati pragmatikának az ehhez fűződő fogalomnál fogva, — hacsak ez a kérdés kifejezetten vaalmely más rendelkezésnek nincs fenntartva, a dolog természete szerint ki kell terjeszkedni a szolgálat ellenértékének, az igényelhető javadalmazás misége, menyryisége, és ezek élvezeti feltételeinek, — vagyis magának az illetményszabályzatnak is a meghatározására. Amikor tehát az 1907: XIX. t.-c. 130. §-a az ennek első bekezdése szerint megalkotandó szolgálati és fegyelmi szabályzatra nézve általában azt mondja ki, hogy annak az érvényessége az Állami Munkásbiztositó Hivatal jóváhagyásától függ; — minthogy e tekintetben magában a törvényben kifejezett kivételes rendelkezés elő nem fordul: nem lehet az kétséges, hogy a kerületi munkásbiztositó pénztár díjazott alkalmazottainak a pénztár igazgatósága részérői megállapított illetményszabályzata, mint amely a kifejtettek szerint a szolgálati és fegyelmi szabályzatnak szerves kiegészítő része, az Állami Munkásbiztositó Hivatal jóváhagyásának hiányában sem a maga egészében, sem annak valamely részében érvényesnek el nem ismerhető. 542. A munkaadó felelőssége a munkásnak erejét meghaladó munkára alkalmazásáért. Bsz. 1315. §. Azt, hogy valakinek erejét milyen munka kifejtése haladhatja meg, elsősorban az illető ismerheti fel és ha ennek dacára a munkaadó kívánságára az alkalmazott erejét meghaladó munkát teljesít és ebből íolyólag az egészségében beálló hátrány munkaképessége csökkenését idézi elő, ami aztán károsodását okozza: eme kárát illető igényeit a munkaadóval szemben jogosan csak akkor érvényesítheti, ha egyúttal bizonyítja, hogy az egészségére káros hatással volt munka elvégzésére őt a munkaadó ellenállhatatlan kényszerrel szorította. (K. 1916. nov. 9. Rp. VI. 3860 1916. sz.) 543. A szolgálati viszony felmondása. Bsz. 1324. §. 505. sz. A fontosabb teendőkkel megbízott alkalmazottak felmondási ideje a magánjogi szabályok szerint általában három hó. Ha azonban a munkaadó a fontosabb teendőkkel megbízott alkalmazottakat rendszerinti munkakörüket meghaladó munkára alkalmazza, amely magasabb tudományos képzettséget kiván (miniszterelnökségi szerződéses sajtótudósitó) egy évi felmondásnak van helye. (E. H. 1918. ápr. 23-án. Rp. II. 6365 1917.) 544. Bsz. 1327. §. 506. sz. Ha a fegyelmi határozat egyedül olyan tényre van alapítva, melynek megállapítását országos törvény a büntető bíróság hatáskörébe utalja: a fegyelmi határozattal történt elbocsátás magánjogi következményeinek meghatározásánál a büntető bíróság jogerőre emelkedett határozatával megállapított tényállás irányadó. (E. H. 1913. évi március 18-án. 3913 1912. P.)