Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1916-1924 (Budapest, 1927)

314 Az 1907: XIX. t.-c. szóbanforgó 130. §-a mindenekelőtt aziránt foglal magában első bekezdésében rendelkezést, hogy a Kerületi Pénztár igazgatósága a kezelési teendők végzésére dijazott egyéneket alkalmazhat, akiknek szolgálati viszonyát szolgálati és fegyelmi szabályzatban állapítja meg. És ez a szakasz második bekezdésében csak további rendelkezésként — tehát természetesen feltételezve az első bekezdésben megkivánt szabályzat íregállapitott voltát — mondja azt ki, hogy a kezelő állások rendszeresítésére, javadalmazásuk megállapítására, úgyszintén ez állások végleges minőségben való betöltésére vonatkozóan az igazgatóság hoz határozatokat; kimondván mindezekkel kapcsolatosan azt is, hogy amig a §. első bekezdésének rendelkezése szerint létesítendő szolgálati szabályzat érvényessége az Állami Munkásbiztositó Hivatal jóváhagyását igényli, addig a második bekezdés értelmében keletkező igazgatósági határozatok jóváhagyás végett csakis az Országos Munkásbetegsegélyző és Balesetbiztosító Pénztár igazgatóságához terjesztendők fel. A hivatkozott törvény szóbanforgó 130. §-ának ismertetett rendelkezéseit szem előtt tartva: látnivaló most már, hogy a szakasz első bekezdésének rendelkezése azt célozza, hogy létesíttessék egy szolgálati szabályzat, mely a Kerületi Pénztár dijazott alkalmazottainak szolgálati viszonyát felöleli és rendezi, amely mint norma az alkalmazottak szolgálati viszonyában általános szabályként legyen irányadó; míg az emiitett norma mellett a Kerületi Munkásbiztositó Pénztár igazgatóságának a kérdéses szakasz második bekezdésének értelmében keletkezett azok a határozatai, melyekkel a szükséges kezelői állások rendszeresitése és javadalmazásuk megállapítása kérdésében tétetik intézkedés, csupán az ügyvitel körébe eső u. n. adminisztratív teendők jelentőségével bíró konkrét határozatok; s magának az igazgatósági határozattal rendszeresítettnek kimondott állás javadalmazásának megállapítása is, — az illetményekre is kiterjedő szolgálati szabályzat mellett, —• a dolog természeténél fogva már nem is lehet egyéb, mint az illető állásnak a szolgálati szabályzattal meghatározott fizetési osztályok és azok fokozatának valamelyikébe való egyszerű besorozása. A dolog ilyen állásában pedig nyilvánvaló, hogy az 1907: XIX. t.-c. 130. §-ából, az abban foglalt rendelkezések egybevetése után nem lehet azt kiolvasni, hogy a kérdéses szakasz második bekezdésében a kerületi pénztár dijazott alkalmazottai illetményszabályzatának, ennek a szolgálati szabályzat köréből kiragadásával a kerületi pénztár igazgatósága részéről való megállapítása oly igazgatósági határozatra hagyatott volna fenn. amely már az Országos Pénztár igazgatóságának jóváhagyásával jogérvényessé válik. Maga a törvény szóbanforgó szakasza az „illetményszabályzat" kifejezést nem is használja; de nem fordul elő ez a kifejezés az egész törvényben sem; hanem a törvény, ahol az alkalmazottak szolgálati viszonyának meghatározását tartja szem előtt, egyszerűen mindenütt a ,,szolgálati és fegyelmi szabályzat" kifejezéssel él. Épen így az Országos Munkásbetegsegélyző és Balesetbiztosító Pénztárnak az állami hivatal részéről jóváhagyásban részesült alapszabályai 184, §-ának a kérdést érintő rendelkezése is bármely kivételre való utalás nélkül azt a szabályt mondja ki, hogy az alkalmazottaiknak szolgálati viszo-