Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1916-1924 (Budapest, 1927)

2! Az 1877: XX. t.-c. 11. §-ának utolsó bekezdését, amely szerint a törvényes születésű kiskorú gyermekek és unokák részéről szülőik illetőleg nagyszülőik részére és viszont fizetendő tartásdijak összegének megállapítása azokban az esetekben, amidőn a tartási kötelezettség nem vitás, általában a gyámhatóság hatáskörébe tartozott, a Ppé. 21. §-ának első bekezdése hó tályon kivül helyezte ugyan, ami által ezekre a nyilvánvalóan magánjogi természetű ügyekre vonatkozóan a rendes bíróság szabálykénti hatásköre helyreállott. Azonban a Ppé. 21. §-ának második bekezdése egyúttal a rendes birói hatáskör szabálya alól kivételt állapított meg, amidőn kimondotta, hogy ha a szülők között házassági per még nincsen folyamatban, de különválva élnek, a gyermekek elhelyezése és tartása kérdésében ideiglenesen a gyámhatóság határoz. A gyermekek végleges tartása és elhelyezése kérdésében pedig az 1894: XXXI. t.-c. 95. §-ának első bekezdése és a Pp. 674. §-a mellett az 1894: XXXI. t.-c. 96. és 97. §-ainak a gyámhatóság hatáskörére vonatkozó kivételes rendelkezései is érvényben maradtak, amelyeket ugyanis a Ppé. 21. §-a sem helyezett hatályon kivül. Ennek megfelelő rendelkezést tartalmaz az 54.401 1915. B. M. számú rendelet V. pontja is. Az 1894: XXXI. t.-c. 96. §-a szerint a házassági per bírósága a gyermekek elhelyezése és tartása kérdésében való határozást a rendelkezésre álló perbeli adatok elégtelensége esetében a gyámhatóságra háríthatja át. A 97. §. szerint pedig a gyámhatóság még abban az esetben is, ha a rendes bíróság a gyermekek elhelyezése és tartása felől a házassági per folyamán már érdemben határozott, ettől a határozattól eltérőleg intézkedhetik akkor, ha a bíróság határozata a megválozott körülmények következtében a gyermekek érdekeinek többé meg nem felel. A jelen esetben a győri kir. ítélőtábla F. Gy. J. és K. R. házassági bontóperében a felek kiskorú gyermekeinek elhelyezése és tartása tárgyában szükséges intézkedést az 1894: XXXI. t.-c. 96. §-a alapján Sopronvármegye pivaszékére bizta, amely előtt a felek egyezségre léptek. Az árvaszék utóbb eltol az egyezségtől az anya kérelmére ismételten eltérően intézkedett. Minthogy az 1894: XXXI. törvénycikk fentidézett 97. §-a gyámhatóságot a törvényesen elvált szülők gyermekeinek elhelyezése és tartása kérdésében még a jogerős birói Ítélettől eltérő intézkedésre is feljogosítja akkor, ha azt a megváltozott körülmények indokolják; minthogy továbbá a jelen esetben a rendes bíróság (kir. ítélőtábla) a gyermekek elhelyezése és tartása tárgyában szükséges intézkedést különben is a gyámhatóságra ruházta át, mindezeknélfogva a közigazgatási hatóság törvényes hatáskörében járt el akkor, amidőn a rendes bíróság (kir. ítélőtábla) által hozzá átutalt ügykörben a gyermektartásdíj kérdésében az egyik fél kérelmére a felek egyezségétől eltérően intézkedett; a rendes bíróságnak (kir. járásbiróságnak) pedig nem volt hatásköre arra, hogy a közigazgatási hatósághoz átutalt ügykört újból magához ragadva, a gyermektartásdíj felemelésének kérdésében döntsön. (1921 máj. 12. Hb. 3.) 34. Dologjogí ügyek. Szomszédházak tűzfalában lévő ajtó befalazása kérdésében közigazgatási útra tartozik az eljárás. Az a kérdés, hogy két szomszédos ház zárfalában hagyható-e nyílás, nyilvánvalóan nem magánjogi, hanem építési rendészeti, vagyis közigazgatási