Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1916-1924 (Budapest, 1927)
291 pontja értelmében nem voltak kötelesek elfogadni s igy az erészben bekövetkezett értékcsökkenés annál ís inkább egyedül alperes terhére esik, mert ö tudhatta legjobban, hogy ez az összeg az ingatlanok akkori, illetve a kir. Kúria közbenszóló ítéletében az értékegyenlőség alapján szemmel tartott értékét még egy tizedrészben sem fedezte, már pedig ennek tudatában nem volt jogosult felpereseknek vagyoni romlását kívánni csak azért, hogy maga részére meg nem érdemelt túlelönyt biztosítson. A beruházások szempontjából emelt panasz is alaptalan, mert semmi akadálya nincsen annak, hogy a beruházások megfelelő értékét alperes követelje akkor, amikor az ingatlanokat felpereseknek visszabocsátja. Ami végül alperesnek azt a panaszát illeti, hogy a fellebbezési bíróság ítéletében elfoglalt jogi álláspont érvényesülése esetében a törvénytisztelet és a jogbizonyosság sérelmet szenvednének, a kir. Kúria megjegyzi, hogy amilyen feltétlen parancsnak tartja, hogy a bíró csak a törvény, a törvényes rendeletek és szokás alapján ítéljen, ép oly feltétlen parancsnak tartja azt is, hogy ezek a jogforrások az anyagi igazság érdekében és céljából állanak fenn és azokat ugy kell értelmezni és alkalmazni, ahogy azt az adott esetben az osztó igazság követeli. Ehhez képest a fellebbezési bíróság nem sértett jogszabályt, amidőn a jelen esetben, látva azt, hogy az alperes ugy kívánta opciós jogát gyakorolni, hogy annak folytán ő minden érdem nélkül több mint tízszeres vagyoni előnyben részesül, felperesek pedig — akik ezt a pert szegénységi jogon folytatják — minden hibájuk és vétkük nélkül több mint tízszeres kárt szenvedtek volna, csak hivatásának megfelelően járt el, amikor az anyagi jogot, az osztó igazságot juttatta érvényre. Ezzel szemben alperes felülvizsgálati kérelmében nem jelölte meg azt a tételes törvényt, amely a bíróságot annak vizsgálatától kizárná, hogy vájjon fenforognak-e a perújítás természetes (észszerű) feltételei, sem azt a törvényt, amelynél fogva az előző ítéletek hatályának megszűntét nem kutathatná, vagy pedig feltilthatná őt attól, hogy valamely Ítélet tartalmát értelmezze és az adott esethez alkalmazza és főleg nem jelölte meg azt a tételes törvényt, amelynek értelmében az alaki jogra való tekintetből az anyagi igazság nem érvényesülhet még akkor sem, amikor, mint a jelen esetben, az anyagi igazság anynyira nyilvánvaló és annak megsértése olyan közeli volt! Ha azonban ezeket a tételes törvényeket az alperes nem tudta megjelölni, aminthogy meg sem jelölhette, akkor a jogtisztelet megrendüléséről az alperes nem panaszkodhatik, mert a törvény és igazságszolgáltatás iránt köteles tisztelet éppen az által rendülne meg, ha a bíróság — noha alkalma volt — nem volna képes vagy nem akarná, még pedig a legrövidebb, azonban célhoz vezető uton érvényre juttatni az osztó igazságot, a kölcsönös érdekkiegyenlítésnek jogunkban és közérzetünkben is bennerejlő nagy elvét és követelményét. Ezekhez képest és mert a fellebbezési bíróság az anyagi jogszabályokat egyébként is helyesen alkalmazta, az alperes felülvizsgálati kérelmét elutasítani kellett. II. A felperesek felülvizsgálati kérelmükben azt panaszolják, hogy a fellebbezési bíróság ítéletének rendelkező részében azt állapította meg, hogy ,.az alperes az 5,152.408 K. vételárat nem a pénznek 1921. évi június hó 30-iki értékében helyezte birói letétbe" és hogy a fellebbezési bíróság itéle19*