Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1916-1924 (Budapest, 1927)

290 amikor is felperesek a kir. Kúria Ítéletével megállapított tényállás szerint ezt az ajánlatot a kir. Kúria közbenszóló Ítéletében közelebbről meg nem határozott „végső esetben" elfogadták. Ezekből a körülményekből, valamint abból, hogy alperes tudta, hogy az alapitélet az érdekek és az ellenértékek egyenlőségét tartotta szem előtt és hogy a felperesek csak azért nem fogadták el a felajánlott fizetést, mert az még csak tizedrészét sem tette ki annak az ellenértéknek, amelyet neki kell szolgáltatni, a fellebbezési biróság helyesen vonta le azt a következményt, hogy csak az alperes, még pedig szándékosan és menthetetlen módon mulasztott akkor, amikor az ingatlanért ennek megfelelő értéket nem ajánlott fel. Ide vonatkozóan a kir. Kúria még megjegyzi, hogy azon jogszabály alkalmazása, amely szerint egy jogot sem szabad nyilvánvalóan a másik fél megkárosítása céljából gyakorolni, vagyis, hogy a joggal visszaélni nincs megengedve, az Ítélettel megállapított jogra vonatkozóan sem lehet kizárva akkor, amikor a vonatkozó ítéletből világosan kitűnik, hogy az ítélet a másik fél károsulását elkerülni kívánta s az érdekek kölcsönösségét és az értékek egyenlőségét tartotta szem előtt és amidőn a másik fél nagymérvű megkárosítása később — jelen esetben az opció jogát megállapító ítélet hozatala után egy év és nyolc hónapra — nemcsak felismerhetővé, hanem elkerülhetetlenné is válik. Már pedig nyilvánvaló, hogy alperes az ítélettel 1921. évi június hó 30-ikán megállapított opciós jogát olyan módon kívánta egy év és nyolc hónapra gyakorolni, amelyből nyilvánvaló, hogy a felperesek feltűnően nagy mértékben megkárosodtak volna. Ez a célzat annál is inkább megállapítandó, mert alperes, mint országszerte ismert nagy kereskedelmi cég tulajdonosa, nagyon is tudhatta, hogy az általa egy év és nyolc hónap múlva felajánlott 5,152.408 K. már egy tizedrészét sem teszi az 1921. évi június hó 30-iki értéknek s igy tudhatta, hogy milyen túlnagy előnyben részesülne ő s milyen túlnagy hátrányt szenvednének felperesek, ha ezek az 1923. évi márciusi értékű 5,152.408 K-t volnának kötelesek elfogadni. A jog ilyen gyakorlása meg nem engedhető s ép ezért alperes nem panaszkodhatik azért, hogy a fellebbezési bíróság olyan álláspontra helyezkedett, amely az alperes jogának ilyen eredménnyel járó gyakorolhatását kizárja. Az a panasz, hogy a fellebbezési biróság a felek kérelme nélkül bocsátkozott bele annak a kérdésnek a vizsgálatába, hogy a megtámadott alapperbeli jogerős ítéletek hatályban vannak-e vagy sem, a kir. Kúria feloldó végzésében foglalt állásponttal szemben már csak azért sem alapos, mert a jelen esetben a hatályosság kérdése előfeltétele a perújításnak és mert a per előfeltételei jogkérdést képeznek, a jogkérdés pedig a felek kérelme nélkül is hivatalból vizsgálandó. Alperesnek az eredetileg kikötött 170.000 koronának birói letétbe helyezésére vonatkozó panasza semmi alappal nem bir. mert az alapperben hozott ítéletekkel meg van állapítva, hogy felperesek nem voltak kötelesek ingatlanaikat 170.000 K, ellenében átengedni s mert ebből folyóan egyedül az alperes terhére esik, ha ő ezen összeghez makacsul ragaszkodva, azt birói letétbe helyezte s ez ott azután értékében leromlott. Ép oly alaptalan az 5,152.408 korona birói letétbe helyezésére alapított panasza is, mert ez az összeg az ingatlanok 1921. évi június hó 30-iki értékének még egy tizedrészét sem teszi ki, azt tehát a felperesek a kir. Kúriának már ismert állás-