Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1916-1924 (Budapest, 1927)

281 Az 1921. évi június hó 30-ról szóló felülvizsgálati tárgyalási jegyző­könyv a felek felszólalását kiemeli, de annak tartalmát nem részletezi. Az 1923. évi február hó 21-én tartott felülvizsgálati tárgyalásról szóló jegyzőkönyv tartalma szerint felperesek tekintettel arra, hogy az opció kér­désében akkor a jogegységi tanács ülése már ki volt tűzve, kérték az alap­per eldöntésének felfüggesztését, amely kérelemnek a felülvizsgálati tanács a végitélet indokolása sz.erint helyet nem adott, mert azt a kérdést, vájjon az opciós jog gyakorolható-e, továbbá, vájjon a gazdasági lehetetlenülés fel­peresek javára fenforog-e vagy sem, a közbenszóló Ítéletben már eldön­tötte volt. E tárgyaláson felek felszólaltak, felszólalásuk tartalma a jegyzőkönyv­ből ki nem tűnik. A P. III. 7531/47/1922. számú végítéletben a m. kir. Kúria megállapította, hogy felperesek az 1921. évi június hó 30-án tartott felülvizsgálati tárgya­láson alperes már ismertetett, az opció gyakorlására vonatkozó kérelmét nem ellenezték, sőt kifejezetten hozzájárultak ahhoz, hogy a vételi jog a tárgya­lás napján gyakoroltassék és a vételi jog tárgyának 1921. évi július hó 30. napján volt értéke bíróilag megállapíttassék, továbbá, hogy a peres felek egyező kérelme, illetve egyezségszerü megállapodása volt az alapja a köz­benszóló Ítélet és a m. kir. kúriai végitélet itt támadott rendelkezésének is. Ily ügyállás mellett a rendelkező részben foglaltak szerint kellett dön­teni és felpereseket perujitási keresetükkel elutasítani. Minthogy felperesek perujitási keresete ugy az alapperbelí harmadbiró­sági közbenszóló, mint a m. kir. Kúria végítélete ellen ís irányult, a közben­szóló ítélet jogerőre emelkedésének napjától pedig a jelen kereset beadásáig a Pp. 567. §-ában megszabott határidő már eltelt volt, a kir. ítélőtábla min­denek előtt azt vizsgálta; vájjon a perujitási keresetnek a közbenszóló íté­letre vonatkozó része a Pp. 571. §-a értelmében visszautasitandó-e? Minthogy azonban a Pp. 563. §-a csupán végitélet és részitélet ellen enged perújítást, közbenszóló ítélet ellen pedig nem, minthogy ezért az ily iiélet ellen a perujitási kereset a végitélet ellen irányuló perújításban érvé­nyesíthető és pedig a jelen esetben annál inkább, mert a végitélet a fentebb ismertetett ítéletek indokolása szerint nyilván a közbenszóló ítéleten alap­szik és a perújítás attól elkülönítve el sem dönthető, a kir. ítélőtábla a Pp. 565. és 566. §-ának 2. bekezdése alapján az egész perujitási kereset eldönté­sébe bocsátkozott. A felperesek által felhozott uj tanubizonyitékokat a kir. ítélőtábla nem tartotta alkalmasaknak arra, hogy a m. kir. Kúria közbenszóló és végitéleté­ben alapul vett ügydöntő nyilatkozatok megtörténtét és tartalmát megdöntsék. Való ugyan, hogy ezeket a tényeket felperesek az alapperben elő nem adták, sem a felülvizsgálati tárgyalásról felvett második jegyzőkönyvből, sem a közbenszóló kúriai ítéletet követő tárgyalási jegyzőkönyvekből és azok mellékleteiből nem tűnik ki, hogy felperesek ily irányú, a második felülvizs­gálati kérelem jogi fejtegetésein felüli konkrét tényállításokat tettek és azokra nézve bizonyítékokat előadtak, azonban a felülvizsgálati tárgyaláson elhangzott ügydöntő nyilatkozatok megtörténte és tartalma ennek dacára a felhívott két kúriai ítélet indokolásában foglaltakkal szemben tanubizonyi­tással perujitási kereset keretében meg nem dönthető.

Next

/
Thumbnails
Contents