Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1916-1924 (Budapest, 1927)

281) az történt, hogy felperesek kereseti kérelmüket az egész eljárás során állandóan fentartották és csak azt mondották, hogy végső esetben, ha a m. kir. Kúria arra az álláspontra helyezkednék, hogy az opció nem hatálytalanítható, akkor is csak az képzelhető el, hogy alperes az ingatlanokat az átvétel napján létező értékben megkapja. Ezektől eltekintve is felperesek kérték a felsorolt Ítéletek hatályon kivül helyezését egyrészt, mert a bennük megállapított tények megállapítása nem perrendszerü módon történt, a felülvizsgálati eljárás során uj tények meg sem voltak állapithatok, a felek ügydöntő és a per tárgyáról való rendelkező nyilatkozatai a Pp. 244. §-ával ellentétben jegyzőkönyvbe nem vétettek és igy figyelemben sem voltak részesíthetők, továbbá, mert az egész ügy a végitélet harmadfokú eldöntése előtt az akkor e tárgyban kitűzött jogegységi döntés hozataláig fel lett volna függesztendő, vagyis, mert a közbenSLÓIÓ cs a végitélet oly eljárási hibákban szenvednek, melyeket felperesek ÍIZ alapperben fel nem hozhattak és igy a perújításban a Pp. felhívott 563. §. 11, pontja alapján érvényesíthetnek. Végül felperesek szerint az alapperbeli közbenszóló és végitélet anyagi jogi jogszabály alapján is hatályon kivül helyezendő, mert az opció gyakorlását az ily ügyletekre vonatkozólag a 26. számú jogegységi döntvényben megállapított és azóta is fenálló, sőt még nagy mértékben fokozódott gazdasági lehetetlenülés gátolja. Ez a helyes anyagi jogi szabály a felhívott jogegységi döntvény utján csak az alapper eldöntése után tünt ki, ez tehát szintén oly uj bizonyíték és oly uj jogerős bírói határozat révén érvényesíthető, amely a perujitási kérelmet indokolja. Alperes tagadta a felperesek előadását, vitatta, hogy az általuk felhozottak valóságuk esetében sem alkalmasak a felsorolt alapperbeli ítéletek döntésére és ellenezte a bizonyítás elrendelését. Felperesek szükség esetére annak bizonyítására, hogy az alappernek a kúriai közbenszóló Ítélet hozatala utáni első tárgyaláskor a kir. ítélőtábla előtt is kijelentették, hogy a közbenszóló kúriai Ítéletben megállapított tények nem felelnek meg a valóban elhangzott kérelmeknek és nyilatkozatoknak, kérték a dr. K. Aladár tanuként kihallgatását. Alperes ezt is tagadta és ellenezte a tanú kihallgatását. A kir. ítélőtábla a következő tényállást állapította meg: A m. kir. Kúria P. III. 1544/23/1921. számú közbenszóló ítéletét 1921. évi június hó 30-án hirdette ki; felperesi képviselő azt ugyanaz év szeptember hó 14-én vette át. A P. III. 7531/47/1922. sz. végítéletet a m. kir. Kúria 1923. évi február hó 2l-én hirdette ki és felperesi képviselő azt ez év március hó 26-án vette át. A közbenszóló ítéletben a m. kir. Kúria megállapította, hogy alperes a felülvizsgálati kérelmében és az 1921. évi június hó 30-án tartott felülvizsgálati szóbeli tárgyaláson a gazdasági lehetetlenülés fenforgása dacára is kérte az ingatlanok átadását azért az árért, amelyet a bíróság a körülmények és gazdasági viszonyok mérlegelése mellett meg fog állapítani. Megállapította azt is, hogy ezt az alpe-resi kérelmet felperesek a felülvizsgálati tárgyaláson nem ellenezték, sőt végső esetre maguk is hozzájárultak ahhoz, hogy a vételi jog tárgyának mostani értéke bíróilag megállapittassék.