Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1916-1924 (Budapest, 1927)

274 tett egyező kérelmére tekintettel ugy találta, hogy alperes vételi jogát helyesen csak ma gyakorolta, amidőn az ingatlanoknak mai forgalmi értékét ajánlotta fel és ezt felperesek elfogadták. A per ily állásában a peres felek egyező előadásának és kérelmének megfelelően, a pervita jogalapjaként közbenszóló Ítélettel azt kellett megállapítani, hogy alperes vételi jogát az ingatlanoknak a mai, azaz 1921 évi június hó 30-iki értékének megfelelő összeg lefizetése ellenében gyakorolhatja. A felülvizsgálati tárgyaláson fölmerült fenti adatok a fellebbezési bíróság rendelkezésére természetszerűen nem állottak és így elfoglalt jogi álláspontjánál fogva az ingatlanok mai értékének megállapításába nem bocsátkozhatott, ennélfogva a m. kir. Kúria a Pp. 506. §-ának második bekezdése éltelmében az alap tekintetében a rendelkező rész értelmében döntött és a pert további tárgyalás és Ítélethozatal végett a fellebbezési bírósághoz visszautasította. A tárgyalás során a vételi jog tárgyának mai értéke megfelelő módon, vagy a felek megállapodása, vagy szakértői bizonyítás alapján lesz megállapítandó. Ebben az irányban azonban perdöntő körülménnyé vált alperesnek már az elsőbiróság előtt emelt, de érdemi elbírálás alá nem került beszámítási kifogása. Szükséges lesz erre vonatkozóan tisztába hozni a tényállást arra, hogy I. alperes mily összeget fordított az általa létesitettnek vitatott különböző beruházásokra és befektetésekre, továbbá arra, hogy 2. ezek a per tárgyául szolgáló ingatlanok mai értékére mennyiben voltak kihatással, illetőleg menynyivel emelték az ingatlanok mai forgalmi értékét. Ezek a körülmények a visszautasítás következtében hozandó uj határozatban lesznek elbirálandók. (1921. június 30. — P. III. 1544/921. sz. Mjt. II. k. 163.) Erre keletkezett a kir. ítélőtáblának következő határozata: B. A m. kir. Kúria P. III. 1544/1921/23. számú közbenszóló ítéletében a fellebbezési bíróság ítéletének megváltoztatásával ugy döntött, hogy alperesnek a fellebbezési kereseti ingatlanokra vonatkozó vételi jogát (optio) az ingatlanok 1921. évi június hó 30-iki értékének megfelelő összeg lefizetése ellenében megállapította és a pert további tárgyalás, az ingatlanok 1921. évi június hó 30-iki forgalmi értékének, valamint az alperes beszámítási kifogásának érdemi elbírálása végett a fellebbezési bírósághoz visszautasította. A kir. Kúria e döntése folytán a kir. ítélőtáblának ezúttal már csupán a per tárgyát képező ingatlanok 1921. évi július 30-iki forgalmi becsértékét és azt kellett megállapítani, hogy az alperes által számításként érvényesített különböző beruházások mily összegbe kerültek és a per tárgyát képező ingatlanok 1921. évi június 30-iki értékét mennyivel emelték? E kérdésekre nézve a peres felek a tárgyalások folyamán megállapodni nem tudtak, ezért a kir. ítélőtábla, a vitássá vált kérdések tisztába hozatala végett szakértői bizonyítást rendelt el. A szakértői bizonyítás eredményeit a 24. sorszámú szakértői vélemény tartalmazza. Ezt a szakértői véleményt alperes a 29. sorszámú, a szóbeli tárgyaláson előterjesztett előkészítő iratában több alapon megtámadta, mint nyilván tévesét, a döntésnél elfogadhatatlannak minősítette és ujabb szakértői szemle elrendelését kérte.