Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1916-1924 (Budapest, 1927)

16 talom központi szervei a legfőbb felügyeletnek a magyar állam egyetemes érdekei szempontjából feltétlen mértéken tul ne korlátozzák. A kormányok az 1886: XXI. t.-c. 10. §-ának a felügyeleti jogot kiterjesztő rendelkezését sem magyarázták akként, hogy ezzel a vármegyének az idézett törvénycikk 2. §-a c) pontjában biztosított jogköre korlátozható volna. Minthogy a vármegye határozatával csak hazafias aggodalomból adott kifejezést az ország közállapotaira vonatkozó meggyőződésének, ezt a nemzetgyűlés szuverénitása megsértéséül felfogni és a nyilatkozatot törvénybe ütközőnek minősiteni nem lehet Ezek szerint a miniszter határozatának nem lévén törvényes alapja, panaszló közgyűlés kéri annak megsemmisitését. A panaszt elhatározó közgyűlés után érkezett le a vármegyéhez a m. kir. belügyminiszternek 5.958/1921. sz. leirata, melyben értesiti az alispánt előterjesztésére, hogy a vármegye törvényben biztositott jogát nem volt szándékában korlátozni, egyébként a vármegyei határozatra a már ismertetett körrendelet értelmében nyilatkozik azzal, hogy a határozat felett napirendre nem térhetett s azt felügyeleti jogából kifolyóan kellett megsemmisítenie. A panasz a m. kir. belügyminiszterrel nyilatkozás végett közöltetvén, a miniszter a bírósághoz intézett 13.648/921. sz. válasziratában annak közlésére szorítkozik, hogy hivatali elődjének ez ügyben elfoglalt álláspontját, a megtámadott határozat, a vármegye alispánjához intézett 5.958/921. sz. leirat és a 7.191/21. sz körrendelet tüzetesen világítják meg. III. Ezeket előrebocsátva, a panasz elbírálásánál a bíróság a következőket tartotta szem előtt: Az 1907: LX. t.-c. 1. §-a értelmében a közigazgatási bíróság előtti eljárásnak van helye a miniszternek a törvényhatóságra sérelmes rendelete, határozata és intézkedése ellen azon az alapon, hogy azzal a miniszter a törvényhatóságnak, a törvényhatóság szerveinek vagy közegeinek törvényes hatáskörét sérti, a törvényhatósággal szemben valamely hatósági jogot törvényellenesen gyakorol, törvényt vagy valamely más törvényes szabályt sért. A közigazgatási bíróság előtti eljárásnak van helye a 2. §. a) pontja szerint különösen akkor, ha az a kérdés válik vitássá, vájjon a miniszternek volt-e törvény szerint joga ahhoz, hogy megsemmisítse a törvényhatóság határozatát. Ez a törvényes rendelkezés a törvényhatósági határozatok általános védelmét domborítja ki a kormány jogtalan beavatkozása ellen. Az ezekre a törvényhelyekre alapított panasz elbírálásánál tehát elsősorban meg kell állapítani a m. kir. belügyminiszternek a törvényhatósági határozatok megsemmisítésére vonatkozó, a felügyeleti jogból folyó jogkörét. E részben irányadó az 1886: XXI. t.-c. 10. §-ának első bekezdése, amelyre a m. kir. belügyminiszter is megtámadott határozatában hivatkozik s amely szerint a miniszter a hozzá nem fellebbvitel folytán, hanem felügyeleti szempontból felterjesztett, úgyszintén a törvényhatósági közgyűlési jegyzőkönyvekben fogalt avagy az elintézések folyamán hivatalból észlelt illetéktelen és törvénybe ütköző határozatokat semmisítheti meg.