Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1916-1924 (Budapest, 1927)

A törvényhatósági határozatok megsemmisítésére tehát a miniszter felügyeleti jog cimén csupán a fentirt két okból jogosult. Ebből kiindulva, meg kell vizsgálni másrészt az 1886: XXI. t.-c. 2. §. c) pontjában a törvényhatóságnak biztosított jog természetét, tárgyi terjedelmét és azt, hogy e jog gyakorlásának mik a törvényes korlátai és ezzel kapcsolatban, hogy Zala vármegye kérdésben levő határozatát illetéktelenül hozta-e s az törvénybe ütközik-e vagy sem? Az idézett törvényhely szerint a törvényhatóságok — az önkormányzat gyakorlásán és az állami közigazgatás közvetítésén felül — egyéb közérdekű, sőt országos ügyekkel is foglalkozhatnak, azokat megvitathatják, azokra nézve megállapodásaikat kifejezhetik, egymással s a kormánnyal közölhetik és kérvény alakjában a törvényhozás bármely házához közvetlenül felterjeszthetik. A bíróság megitélése szerint ez a jog, amely a törvényhatóságok, mint politikai önkormányzati testek politikai hatáskörét — ez irányú befolyásukat biztosítandó — szabályozza, tárgyi tekintetben a közérdekű és országos ügyek egész körét felöleli, amint azt a vármegyei intézmény történeti fejlődése és a folytonos és állandó gyakorlat is bizonyítja. Ami pedig a tartalmilag a törvényben körülirt kérdésben levő jog gyakorlásának mikéntjét illeti, — az kell, hogy az állami jogrendbe illeszkedjék és ez adja meg e részben a korlátait is. Áttérve ezek után Zalavármegye határozatára, nyilvánvaló, hogy az illetéktelennek nem minősíthető, mert a nemzetgyűlés, a kormány működése kétségkívül országos ügy, amellyel tehát a törvényhatósági közgyűlés tárgyi szempotból az 1886: XXI. t.-c. 2. §. c) pontjában biztosított joga keretében törvényszerűen foglalkozhatott s minthogy a törvényhatósági bizottság feliratában csak hazafias aggodalmának adott kifejezést a nemzetgyűlés működését illetően, amit a kormányzó tudomására hozva, megfelelő intézkedést kér, nem állhat meg a magyar királyi belügyminiszter által megsemmisítő határozatában elfoglalt az az álláspont, hogy ezzel a törvényhatósági közgyűlés mintegy a kormányzó hatáskörébe avatkozott volna. De nem ütközik a törvényhatósági közgyűlés határozata tartalmánál fogva törvénybe és az állami jogrendbe egyébként sem, mert a nemzetgyűlés mint államjogi szervezet, törvényes létezését és mint ilyennek a törvényben meghatározott hatáskör betöltésére való jogosultságát kétségbe nem vonja — tehát annak szuverénitását nem érinti s az 1920: I. t.-cikkel létesített jogállapotot nem támadja, hanem a kifejtettek szerint az alkotmány keretei közt csupán a nemzetgyűlés tagjainak az időben kifejtett összműködését teszi általánosságban bírálat tárgyává. Az ily véleménynyilvánítás pedig törvénybe nem ütközvén, az llami jogrend szempontjából nem kifogásolható. Mutatja ezt a múltban is állandóan követett alkotmányos gyakorlat, mely szerint a törvényhatóságok mindenkor szabadon és nem egyszer éles bírálat alá vették az országgyűlés — s a kormány működését — példakép említve, mily erélyesen nyilatkoztak meg az emlékezetes obstrukció alkalmával, sőt volt eset, hogy az országgyűlés feloszlatását és uj választások kiírását sürgették. Végül az a kérdés, hogy a törvényhatósági közgyűlés eljárása a nemzetgyűlés tekintélyét mennyiben sérti — s ebből a szempontból időszerű T»rfy." Döntvénytár. 2