Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1916-1924 (Budapest, 1927)

254 vezöbb vagyoni helyzetbe kerülne, s igy a szolgáltatás követelése vagy épen elfogadása a szolgáltató hibáján kívül beállott helyzet kíméletlen kizsákmányolásának s igy a joggal való visszaélésnek a tekintete alá esnék. (V. 2226,1921. J. K. 1922. 16. 1.) 460. Bsz. 1114. §. Amikor a vételár csak hosszabb idő múlván fizetendő s aközben a gazdasági viszonyokban jelentékenyebb eltolódások állnak be, akkor az eladó íél a gazdasági lehetetlenülésre az esetben is jogosan hivatkozhatik, ha a vevő nem volt késedelemben. A gazdasági lehetetlenülésre hivatkozó eladó, aki vételárrészletet vett fel, s azt utóbb vissza nem fizette, sem birói letétbe nem helyezte, azt a vevőtől elvonta, s ez elvonás folytán a vevő a valutakülönbség erejéig károsodott. Ily esetben az előbbi állapot helyreállítása nem eszközölhető másként, mint, ha az eladó a felvett vételáron felül a felvett vételár valutadifferenciáját is megtéríti. (K. 1923. ápr. 10. 4861,922.) 461. Bsz. 1114. §. Az ingatlan szolgáltatására kötelezett fél a gazdasági lehetetlenülésre szerződésszegés esetében is hivatkozhatik, ha a másik fél a pénzbeli ellenértéket kellő időben meg nem fizette, sem birói letétbe nem helyezte. (1924. febr. 27. 4819 923.) 462. Bsz. 1114. §. Az ügylet gazdasági lehetetlenülése megállapítható mindazon adásvételi ügyleteknél is, amelyeknél a teljesítés, jelesül a vételár lefizetése, oly későbbi időben következik be, amelyben az ügylet az eladóra nézve már érdekét vesztette, vagy amikor az ügylet teljesítése reá nézve a pénz értékének időközben bekövetkezett nagy leromlása folytán aránytalan hátránnyal járna. K. Az ügylet gazdasági lehetetlenülése megállapítható mindazon adásvételi ügyleteknél is, amelyeknél a teljesítés, jelesül a vételár lefizetése, oly későbbi időben következik be, amelyben az ügylet az eladóra nézve már érdekét vesztette, vagy amikor az ügylet teljesítése reá nézve a pénz értékének időközben bekövetkezett nagy leromlása folytán aránytalan hátránynyal járna. Már pedig ezúttal ez az eset forog fenn. A felek között az adásvételi ügylet ugyanis 1922. máj. 28-án jött létre, a felperes részéről pedig a szükséges gyámhatósági hozzájárulás csak 1922. dec. 19-én (elvi hozzájárulás) és illetőleg 1923. március 27-én (végleges jóváhagyás) következett be; időközben azonban még ha ennek kezdete attól az időponttól, vagyis 1922. október 12-től számittatik is, amikor a felperes a Karcag város árvaszéke 2209/á. ü. 1922. sz. a. szerződés jóváhagyását megtagadó véghatározatának kézhezvételével tudomást szerzett arról, hogy a kiskorú eladók részéről a gyámhatósági jóváhagyás megtagadtatott, a pénz értéke, köztudomás szerint, annyira leromlott, hogy a szerződésben megállapított vételárösszeg megfelelőnek már egyáltalában nem volt tekinthető s a teljesítés az eladók részéről csak ezeknek aránytalan károsodásával járna.