Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1916-1924 (Budapest, 1927)

14 Kb. A törvényhatóságnak a felirati joga gyakorlatában hozott olyan határozatát, amelyben a nemzetgyűlésnek csupán a működését bírálta, de annak mint alkotmányjogi szervnek törvényes létezését és a törvényben meghatározott hatáskörét kétségbe nem vonta, nem ütközik a törvénybe és az állami jogrendbe és igy a belügyminiszternek törvény szerint nincs joga ahhoz, hogy az ilyen határozatot felügyeleti jogkörében megsemmisítse. I. Zala vármegye törvényhatósági bizottsága 1920. évi december hó 14-én tartott rendes közgyűlésében 33.441/920. sz. a. elhatározta, hogy felirati jogával élve a Kormányzó Ur Ő Főméltóságához a következő feliratot intézi: „Zala vármegye törvényhatósági bizottságának közgyűlése fájdalommal látja, hogy a nemzetgyűlés hivatásának megfelelni nem képes és az ország nemzeti, erkölcsi és gazdasági feltámadását előmozditani nem tudja. Kormányzónkba helyezett bizalmunk indit arra, hogy hazafias aggodalmainkat felirati jogunk alapján közöljük és ugyanakkor biztosítsuk Főméltóságodat arról, hogy Zala vármegye megnyugvással veszi majd tudomásul, ha Főméltóságod ennek a szerencsétlen országnak a vezetését — addig is, amig a nemzet által reáruházott jogkörében a nemzet felfogásáról alkotmányos módon meggyőződhetik — a napi, személyi pártpolitikán felülemelkedni tudó, hivatott szakértő egyénekre bizza." Elhatározta egyben a közgyűlés, hogy ezen határozatát tudomás és hasonló állásfoglalás végett az ország meg nem szállott területén levő valamennyi törvényhatóságnak és a megszállott területek törvényhatóságai diétájának Budapest, megküldi. Ezt a határozatot a főispáni tennivalókkal is megbizott kormánvbiztosnak az 1886: XXI. t.-c. 57. §. B. k) po :tjára való hivatkozással tett felterjesztésére a m. kir. belügyminiszter 87.035/1920. sz. határozata szerint az idézett törvénycikk 10. §-a alapján felülvizsgálván •— mint törvénybe ütközőt — megsemmisítette a következő okokból: az 1886: XXI. t.-c. 2. §-ának c) pontja jogot biztosit a törvényhatóságnak arra, hogy közérdekű, sőt országos ügyekkel foglalkozhassék s álláspontját a kormánnyal közölhesse, illetőleg kérvény alakjában a törvényhozás bármelyik házához közvetlenül felterjeszthesse. Kétségtelenül jogában áll tehát a vármegyének, hogy a közérdekű eseményeket az alkotmányosság keretei közt kritika tárgyává tegye. Azonban arra nincs joga a vármegyének, hogy a nemzetgyűlést, mint az 1920: I. t.-c. 2. §-a szerint a magyar állami szuverénitás ezidőszerinti törvényes képviseletét hivatásának gyakorlására képtelennek nyilvánítsa, mert a nemzetgyűlés munkaképességének elbírálására csakis a házfeloszlatási jogot gyakorló államfő lehet hivatott. A vármegye közönsége tehát túllépte a törvényben biztosított jogkörét, amikor a törvényhozó testületet jogosulatlanul bírálat tárgyává tette. A jelenlegi nehéz időkben, amikor a megingatott tekintélyek helyreállítása nemzeti létkérdés, fokozott mértékben esik beszámítás alá ez a megütközést keltő eljárás, amely a vármegyék hagyományos alkotmánytiszteletével sem egyeztethető össze. II. A vármegye törvényhatósági bizottsága egyik tagjának bejelentése folytán, melyben a vármegyei alispánt a vármegyei autonómiát sértő miniszteri határozattal szemben az 1907: LX. t.-c. szerint való eljárásra kérte — a kormánybiztos távollétében az alispán helyettese az idézett törvénycikk 7 §-a alapján a m. kir. belügyminiszterhez indokolt előterjesztést tett azzal