Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1916-1924 (Budapest, 1927)

224 azt követelheti, hogy a másik fél elégítse ki őt a szerződés kötésével elérni kivánt, de megsértett gazdasági érdeke erejéig. K. Felperesek 1919. augusztus 14-én eladták alperesnek az ítéletben részletesen megjelölt albertfalvai házastelküket 64.000 K. vételáron s alperes ugyanakkor a vételárt túlnyomó részben „fehérpénzben" vagyis az úgynevezett tanácsköztársaság által törvényellenesen forgalomba hozott bankjegyhamisitványokban fizette le. Ugya-:ezen a napon kelt a magyar kormánynak a Budapesti Közlönyben 1919. március 15-én közzétett és a közzététel napjával életbe is lépett 3954/1918. M. E. számú rendelete, amely a tanácsköztársaság által kibocsátott 200 K. és 25 K-ás bankjegyhamisitványokat méltányosságból azok névértékének csupán 1/.,-öd része erejéig rendeli törvényes fizetési eszközként elfogadni. Felperesek keresete a pénzjegyek elértéktelenedése folytán még nem kapott vételárrész megfizetésére, vagy amennyiben alperes az ügyletet fenntartani nem akarná, az eredeti állapot helyreállítására irányul. A fellebbezési bíróság ítéletében felhívott 1919. okt. 9-én kibocsátott 5151/1919. M. E. rendelet 4. §-a értelmében azt a fizetést, amely az 1919. augusztus 15. (a 3954/1919. M. E. rendelet hatálybalépte) előtt történt, nem lehet megtámadni azon az alapon, hogy az ilyen fizetés ,,fehérpénzben" történt. Ez a rendelkezés azonban a fellebbezési bíróságnak a kir. Kúria által is osztott jogi álláspontja szerint nem zárja azt ki, hogy amennyiben a jogügylet egészben vagy részben jogi fogyatékosságban szenved, azt az érdekeiben sértett fél meg ne támadhassa. Felperesek ebben a tekintetben azt állították, hogy alperes őket ravasz fondorlattal a fehérpénz értéke körül való tévedésükben fenntartotta, a bankjegyhamisitványok valódi lényegére szándékosan megtévesztette akkor, amidőn az elértéktelenedés előtt álló fehérpénzt velük fizetési eszközként elfogadtatta. Felpereseknek ídeirányulólag különösen a fellebbezési tárgyaláson kifejtett tényállításainak lényege az, hogy alperes budapesti nagyfuvaros 1919. augusztus 14-én délután, tehát az előbb felhívott 3954/919. M. E. rendelet megjelenését megelőző nap délutánján, annak tudatában, hogy az u. n. fehérpénz értéke már másnap lényegesen csökkenni fog, felpereseket hirtelen meglepve, ezeket a magasabb (70 év körüli) életkorban levő, testi és szellemi fogyatkozás (aggkori tabes és elmegyöngeség) miatt elgyöngült szellemi erejű, elzárkózottan falun élő, alsóbb társadalmi állású és műveltségű egyéneket az ő tapasztalatlanságuknak, a fehérpénz sorsáról és lényegéről nem kellő tájékozottságuknak, értelemgyöngeségüknek kihasználásával az azonnal való ügyletkötésre szándékosan rábírta és a 64.000 K. vételárat 62.100 K. névértékű, erre a célra mesterkélten összeszedett hamis fehérpénzben fizette ki, ami által őket 49.680 K. erejéig megkárosította. A forgalmi élet tisztességének a jog által védett érdeke a megtévesztés vagy a felismert tévedés esetein kívül is megköveteli, hogy egyik fél se éljen vissza a másik félnek előre tudvalevő szellemi alárendeltségével, védtelenségével, kedvezőtlenebb gazdasági helyzetével, ennek folytán a bírói