Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1916-1924 (Budapest, 1927)
206 K. A fellebbezési bíróság ítéletében megállapított, részben az elsőbiróság ítéletéből elfogadott tényállás szerint a peres felek az 1899. évtől az 1905. március 18-ik napjáig egymással házasságon kivül együtt éltek, amely viszonyt az utóbb említett napon kölcsönös megegyezéssel megszüntették s ez alkalommal alperes a felperes részére minden befolyásolás nélkül önként az A. alatti okiratot állította ki, amelynek tartalma szerint arra kötelezte magát, hogy felperes részére havonként 70 K. életjáradékot fog fizetni. Alperes ezen életjáradékot az 1915. év november haváig a felperesnek rendesen fizette is, amikor a további fizetést megtagadta. Turpis causáról csupán azoknál a jogügyleteknél lehet szó, amely jogügyletek megkötésénél a felek szándéka valamely, a jó erkölcsökbe vagy a közrendbe ütköző állapot vagy viszony létesítésére vagy fenntartására irányul. Az A) alatti okirat kiállításakor azonban a felek szándéka nem erre, hanem arra irányult, hogy a közöttük az ideig fennállott erkölcstelen viszony megszüntetését előmozdítsák és hogy a felperesnek a jövőben való megélhetése megkönnyittessék az alperes által önként felajánlott életjáradék szolgáltatásával, alperes tehát a kötelezettséget nem a felperesnek az erkölcstelen viszonyért való megjutalmazása végett vállalta magára. Az alperes által ilyképen történt kötelezettségvállalásnak oka tehát nem turpis causa volt s abból birói uton érvényesíthető kötelem létesült. (1921. dec. 14. P. III. 3203/1921.) 343. Bsz. 749. §. A kir. Kúriának mindinkább állandósuló joggyakorlata értelmében, az oly ügyletnél, ahol nemcsak a szolgáltatás elfogadása, de annak nyújtása is törvényellenes, vagyis mikor kétoldalú turpis causa forog fenn: a szolgáltató fél a saját vétkessége vagy erkölcstelensége mellett is visszakövetelheti az alaptalan gazdagodás elvei szerint az általa telj esitett szolgáltatást. Ez az elv azonban nem alkalmazható oly ügyletekre, melyek erkölcstelensége, minden helyes erkölcsi érzék szerint mindenki előtt annyira nyilvánvaló és súlyos, hogy az általános és mindenkori közerkölcsi felfogás sem türi meg azt, hogy a fél visszakövetelhesse az olyan szolgáltatást, amelyet a másik félnek erkölcstelen cselekmény elkövetéséért jutalmul ad. K. A fellebbezési biróság által az elsőbiróság ítéletéből átvett meg nem támadott tényállás szerint a felperes megbízására az alperes gőzmosóda-tulajdonos arra vállalkozott, hogy összeköttetései felhasználásával a közélelmezési minisztériumnál vagy a cukorközpontnál a felperes részére nagyobb mennyiségű cukrot utaltat ki, amivel szemben a felperes arra kötelezte magát, hogy az alperesnek ezen kijárásért kilónként 34 K jutalmat fizet. A hatóságnál eljárásért való illetéktelen közbenjárásra (kijárásra) irányuló ilyen ügylet nyilván a jó erkölcsökbe ütközik. Nem szünteti meg ennek az ügyletnek ezt az erkölcsi fogyatkozását az sem, hogy a felperest, mint konzervgyárost, a hatósági kijárás utján beszerezni kívánt cukormennyiség jogosan megillette; mert ha ez áll, ugy a felperes az őt jogosan megillető cukrot kijárás nélkül is megkaphatta volna,
