Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1916-1924 (Budapest, 1927)

207 s em volt szüksége külön jutalmazandó hatósági kijárásra s ha ennek dacára ily ügyletet kötött, azzal csak súlyosabban vétett a közerkölcsiség ellen. A fellebbezési bíróság tehát anyagi jogszabálysértés nélkül helyesen minősítette a feleknek ezt az ügyletét mindkét fél részéről a jó erkölcsökbe ütközőnek. Igaz ugyan, hogy a kir. Kúriának mindinkább állandósuló joggyakorló iá értelmében, az oly ügyletnél, ahol nemcsak a szolgáltatás elfogadása, de annak nyújtása is törvényellenes, vagyis mikor kétoldalú turpis causa forog fenn; a szolgáltató fél a saját vétkessége vagy erkölcstelensége mellett is visszakövetelheti az alaptalan gazdagodás elvei szerint az általa teljesített szolgáltatást. Azonban ez a joggyakorlat főleg forgalmi ügyletekre vonatkozik, melyek mellékkörülményeinél fogva váltak a törvénybe vagy közerkölcsiségbe ütközővé, vagy amelyeknek erkölcstelensége, alapjukra és tartalmukra tekintettel nem annyira súlyos, hogy az alaptalan gazdagodás visszatérítése az igazságérzetet sértené; sőt inkább a birói segélynek az ily visszaköveteléstől való megtagadása jelentkeznék olyannak, mely az igazságérzetet nem elégítené ki. Ellenben még sem terjed ez a birói gyakorlat odáig, hogy oly ügyleteknél is alkalmaztassák, melyek erkölcstelensége minden helyes erkölcsi érzék szerint mindenki előtt annyira nyilvánvaló és súlyos, hogy az általános és mindenkori közerkölcsi felfogás sem türi meg azt, hogy a fél visszakövetelhesse az olyan szolgáltatását, amelyet a másik félnek erkölcstelen cselekmény elkövetéséért jutalmul ad. A feleknek fent említett ügylete azonban inditó okára, tartalmára, tárgyára és célzatára nézve s igy egészben annyira nyilvánvalóan és súlyosan a jó erkölcsökbe ütközik, hogy nemcsak a közfelfogáson alapuló általános etikai tekintettel, de már az igazságérzetével is merőben ellenkeznék, hogy a felperes visszakövetelhesse azt, amit az alperesnek, összeköttetései felhasználásával hatósági kijárásért, tehát nyilvánvalóan súlyos erkölcstelen cselekmény elkövetéséért jutalmul adott. Ehhez képest tekintet nélkül arra, hogy a célzott eredmény bekövetkezett-e vagy sem. vagyis hogy az alperes az adott jutalomért kijárt-e s mennyi cukorkiutalást a felperes részére a közélelmezési minisztériumnál, vagy a cukorközpontnál; nem sértett a fellebbezési bíróság anyagi jogszabályt, amikor a hatósági kijárásért, mint erkölcstelen cselekmény elkövetéséért adott jutalom visszakövetelhetésétől a fennforgó esetben a birói jogsegélyt megtagadta. Más elbírálás alá esnék a peres kérdés akkor, ha a felperes tudatlanságánál vagy tapasztalatlanságánál fogva nem lett volna tisztában a szóbanforgó kijárásnak erkölcstelenségéről s ha e tekintetben az alperes őt megtévesztette volna, ez az eset azonban a megállapított tényállás szerint fenn nem forog. Nem bir tehát alappal felperesnek a birói gyakorlatra alapítottan felhozott s anyagi jogszabálysértést panaszló felülvizsgálati támadása sem. (1922. okt. 4. P. IV. 164.) 344. Bsz. 749. §. A jó erkölcsökbe ütközik közszállitásoknál a pályázat eredményére a kormányhatóságnál gyakorlandó befolyás fejében közbenjárási dij kikötése. (K. 1916. márc. 23. P. VIII. 10841/915.)