Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1916-1924 (Budapest, 1927)

197 A jelen esetben azonban ez nem fontos, mert az első helyen megnevezett alperesnek fiútestvére nincsen. (1915. november 5. P. III 11.667/1915. sz.) K. A másodbiróság Ítéletét az elsőbiróság ítéletéből átvett indokaiból helybenhagyja. (1916. ápr. 4. Rp. I. 10976/915.) 313. 1884: XVI. t.-c. A festőművésznek, mint szerzőnek személyiségi jogát sérti, ha műalkotását annak tulajdonosa a művész beleegyezése nélkül átíesteti és nyilvános helyiségben kifüggesztve tartja. (K. 1916. jun. 8. Rp. II. 3880/915. sz.) 314. 1884: XVI. t.-c. 57. §. 448. sz. Kávéházi vagy vendéglői helyiségben előre megállapított műsor nélkül játszó zenekar (cigányzenekar) által jogosulatlanul eszközölt előadás esetében az illető kávés vagy vendéglős azon az alapon, hogy a zenekart játszásra felfogadta, a szerzői jog bitorlása miatt büntethető és kártérítésben marasztalható. (K. 1918. febr. 9—16. 18. sz. polg. jogegys. dtv.) II. A szerzői jogról szóló 1884: XVI. t.-c. *) rendelkezései egyáltalán nem nyújtanak alapot annak a feltevésére, hogy a zeneműnek jogosulatlan nyilvános előadásával elkövetett bitorlás vétsége tényálladékának megállapításánál jelentősége lehetne annak a körülménynek, hogy a vétség elkövetője elméleti zenei tudás és művészi előtanulmánnyal, avagy csak gyakorlat utján megszerzett képességgel bir-e, továbbá, hogy az előadás műsor közlésével vagy anélkül történt. A felhozni szokott az a körülmény tehát, hogy a cigányzenekaroknak műsoruk rendszerint nincs, ilyet tőlük kívánni nem szokás, talán nem is adhatnának, mert a vérbeli cigányzenész játékát előre megállapított zenei műsor nem irányítja és hogy ismeretes, mikép a cigánybanda nagyobbára az elméleti zenei tudást és előtanulmányt nélkülöző, csupán a természetadta zenélési hajlamból eredő ösztönszerű folytonos zenejátszás utján megszerzett zenei gyakorlattal biró zenészekből áll: a zenemű jogosulatlan előadásával elkövetett bitorlás tényálladéka meghatározásánál és a döntés tárgyául szolgáló elvi kérdés megítélésénél nem lényegbe vágó. Lényeges a kérdést illetően azonban az, hogy az 1884: XVI. t.-c. amig egyfelől a 49. §-ából valamely zeneműnek a törvényes védelmi időn belül való nyilvános előadását a szerző kizárólagos jogának nyilvánítja és ebből folyóan azt a törvényes tilalmat, hogy a védett zeneművet a szerző vagy iogutódának beleegyezése nélkül nyilvánosan előadni nem szabad, — amenynyiben szerző a mű címlapján vagy annak elején, az előadási jogot magának fenntartotta — a már többszörözve megjelent és áruba bocsátott zeneművekre is kiterjesztette (51. §.); másfelől az 57. §-ban foglalt rendelkezések szerint az elkövetett bitorlás vétsége miatt nemcsak azt rendeli a kártérítésen felül a törvényben meghatározott büntetéssel sújtani, aki a védett zeneművet szándékosan vagy gondatlanságból jogosulatlanul nyilvánosan előadja; hanem azt is, aki a jogosulatlan előadást eszközöltette. Ugy a kávéházaknak, mint a vendéglőknek a nagyközönség részéről *) A szerzői jogot most az 1921: LIV. t.-c. szabályozza.