Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1916-1924 (Budapest, 1927)

188 már birtokába vett ingatlanok kisajátítása iránt az eljárást csak öt év múlva tétette folyamatba, ez a hátrány az ingatlanok pénzbeli egyenértékének időközben bekövetkezett rendkívüli emelkedése következményeinek a viseléséből, vagyis abból áll, hogy a kisajátitónak el kell vesztenie az 1881: XLI. t.-c. 30. §-ának a különben fennálló bírói gyakorlat szerinti kedvezményét, amely szerint t. i. a kisajátítási öszegnek a birtokbavétel időpontjában volt érték szerint kellene meghatároztatnia és tűrnie kell, hogy emez érték megállapításánál a kérdéses t.-c. 25. §-a által különben is szabályszerintinek rendelt időpont, a becslés ideje vétessék alapul. (K. Pk. II. 4007,1922. J. K. 1923. 6. 1.) 311. 1881: XLI. t.-c. 61. §. 429. sz. Aki a részére engedélyezett kisajátítástól olyan időben, amikor a kártalanítás kérdésében érdemleges birói határozat hozatott, azért lép vissza, mert a bíróilag megállapított kártalanítási árat túlmagasnak találja, az ezen eljárása által kisajátítást szenvedőnek okozott kárért felelős, mert a visszalépés jogával élés olyan körülmények közt történt, hogy ezáltal a kisajátítást szenvedőnek szükségnélküli költségek okoztattak, melyek a kisajátítás folyamatba tétele nélkül fel nem merültek volna. K. A beszerzett kisajátítási ügyiratok közt levő, az alperes által beadott kérvény tartalma szerint alperes nem azért lépett vissza a szóbanforgó kisajátitástól, mert a kisajátítani kívánt területre szüksége nincs, mint amiként ezt a fellebbezési bíróság az elsőbirósági Ítéleti tényállás elfogadásával megállapította, hanem azért lépett vissza, mert a bíróilag megállapított kártalanítási árakat annyira túlzottaknak találta, hogy azok mellett az elérni szándékolt közcélt, a közérdek sérelme nélkül megvalósíthatónak nem tartotta. A kir. Kúria tehát az idevonatkozó Ítéleti tényállást a Pp. 534. §-a alapján a fenti értelemben helyesbiti. A fellebbezési bíróság ítéletében megállapított és a felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás szerint alperes a részére engedélyezett kisajátitástól olyan időben lépett vissza és eszközölte ki a kisajátítási jog engedélyezésének a visszavonását, amikor a kártalanítás kérdésében, a megelőző szabályszerű becslési eljárás lefolytatása után érdemleges birói határozat hozatott. Visszalépett pedig a fenti megállapítás szerint azért, mert a bíróilag megállapított kártérítési árat a közérdekkel összeegyeztethetőnek nem találta. Ebből okszerűen következik, hogy alperes az ezen egyoldalú eljárása által a kisajátítást szenvedőknek okozott kárért felelős, mely felelősség alól nem mentesiti őt az, hogy a kisajátítási eljárás megindításával és az attól való visszalépéssel csak jogával élt, mert a joggal való élés a fentiek szerint olyan módon és körülmények közt történt, hogy azáltal a felpereseknek olyan szükségnélküli költségek okoztattak, melyek a kisajátítás folyamatba tétele nélkül fel nem merültek volna. Ilyen esetben a joggal való élés az azzal élőt az okozott kárért való felelősség alól fel nem menti. Alaptalan tehát alperesnek az a panasza, hogy kártérítési kötelezettségének a megállapítása az anyagi jog megsértésével történt.