Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1916-1924 (Budapest, 1927)

189 Alaptalan az a panasz a kárkövetelés alapjául felhozott jogcímek szempontjából is, mert abból, hogy a kisajátítási törvény szerint a kisajátítást szenvedő, a kisajátítási eljárás folyamatba tétele által okozott bérjövedelem csökkenése cimén a kártalanítási eljárás keretében kárpótlást nem követelhet, sem pedig az ügyvédi képviseltetés költségének a kisajátító elleni megállapítását nem igényelheti, egyáltalán nem következik, hogy a kisajátítást szenvedő ebbeli kárának és kiadásainak a megtérítését magánjogi alaptan nem követelhetné per utján akkor, amikor ezekért a kisajátítást kérő, mint kárt okozó fél felelősségre vonható. Nem sértett tehát jogszabályt a fellebbezési bíróság azáltal sem, hogy felpereseknek bércsökkenés cimén támasztott bérkövetelését nem azon az alapon utasította el, hogy felpereseknek ilyen cimen érvényesített igényét a törvény meg nem engedi. Úgyszintén nem sértett jogszabályt azáltal sem, hogy az alperes kártérítési kötelezettségét felpereseknek alaptalanul és szükség nélkül okozott költségei tekintetében is megállapította. Felperesek az utóbbi cimen támasztott követelésének nem áll útjában az, hogy az ügyvédi képviselet a kisajátítási eljárásban nem kötelező, mert felperesek ebbeli igényének jogos voltát már magábanvéve az is megállapítja, hogy jogelődeik jogukkal éltek, midőn a kártalanítási ügyből folyó érdekeiket jogtudó képviselőre bízták (1916. szept. 19. P. VII. 3114.) 312. Hítbízomány. Mindaddig, míg az 1868: LIV. t.-c. 22. §-a Ítélkezésüket meg nem szüntette, Magyarországon a gyermekek törvényességének kérdéséről az egyházi biróságok Ítélkeztek. A római katholikusok pereiben eljáró szentszékek pedig Ítélkezésüknél a corpus jurís canonici szabályait alkalmazták. Statust érintő jogcselekmények joghatását az egymást követő, egymástól el is térő jogszabályok váltakozásától függővé tenni nem lehet, sem pedig attól, hogy valamely ilyen jogcselekménynek jogi hatása mely időben kerül megbirálás alá. A házasságon kivül született gyermekre is csak a házasságtörésben történt fogantatásának tüzetes bebizonyitása és megnyugtató megállapítása után alkalmazható a törvénynek az a rendelkezése, amely a házasságtörésből származott gyermeket a törvényesítés jogkedvezményéből kirekeszti. Ennek bizonyítása nélkül a gyermeket nem lehet törvénytelennek tekinteni, pusztán azon az alapon, hogy az atya a gyermek vélelmezett iogantatási idejének egy részében érvényes házassági kötelékben állott. A magyar biróí gyakorlatban kialakult és az 1911: I. t.-c. 269. §-ában tételes szabály alakjában is kifejezésre jutott felfogás szerint: azokat a tényeket, amelyek a jog megállapítására szolgálnak, annak a félnek kell bizonyítani, aki a jogot érvényesíteni akarja; ellenben azokat a tényeket, amelyek az érvényesített jog létrej'öttét kizárják, annak a félnek kell bizonyítani, aki a jog érvényesítését ellenzi. A hitbizomány alapitójának ellenkező intézkedése hiányában az utólagos házasság által törvényesített gyermeket a hit-