Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1916-1924 (Budapest, 1927)

187 értékben eszközlendő, aminő érték a becslés idejében megállapított kártalanítási összeg értékének a fizetés teljesítésekor megfelel. K. Az 1881: XLI. t.-c. 23. §-a szerint „a kisajátítás a valódi és teljes kártalanítás mellett eszközöltetik". A törvény 25. §-a szerint pedig ,,a kisa'átitott tárgyak értéke a becsléskor létező árak szerint határozandó meg". A törvénynek most felhívott §-aiban foglalt rendelkezések egybevetett tartalma nem hágy fenn kétséget arra nézve, hogy a kisajátítást szenvedett akként kártalanítandó, hogy a kisajátítás folytán előállott kárának a becsléskor létező áraknak megfelelő teljes és valódi értékét kapja meg. Ennek szem előtt tartása mellett pedig különös figyelemmel arra, hogy pénzünk vásárló erejének a változott gazdasági viszonyok folytán történt nagymérvű csökkenése mellett a több évvel ezelőtt (jelen esetben 1912. febr. 1-én) történt becslés alapján meghatározott kártalanítási összegek annak az értéknek, amellyel a kisajátítást szenvedő a kisajátítás folytán valóban károsodott, többé meg nem felelnek, és tekintettel arra, hogy a pénz értékében a teljesítésig beállható további változások (értékeltolódások) mellett a kártalanítás megállapított összege a felek jogos érdekeinek sérelme nélkül számszerűleg csak a fizetések teljesítése idején lesz helyesen meghatározandó; ki kellett mondani, hogy amennyiben a kisajátító a kártalanítási összeget a kisajátítást szenvedőkkel szemben teljesítés hatályával még meg nem fizette, a teljesítés abban az értékben eszközlendő, aminő érték a becslés idejében megállapított kártalanítási összeg értékének a fizetés teljesítésekor megfelel. Ennek az álláspontnak helyességét támogatja a gazdasági viszonyokban beállott változások folytán kifejlődött az a birói gyakorlat, amely a méltányosság követelményeinek érvényre juttatásával a gazdasági egyensúly fenntartását s az értékeltolódások gazdasági hatásainak összhangba hozatalát, a jogos vagyoni érdekek kölcsönös kiegyenlítését, vagyis azt célozza, hogy a gazdasági viszonyok előre nem látott változásából egyrészt egyik fél se húzhasson indokolatlan vagyoni előnyt, másrészt pedig egyik félre se háramolhassék oly vagyoni hátrány, amely reá nézve indokolatlanul jelentékeny sérelemmel járhat. (1923. jun. 15. P. K. 4442/922.) 309. 430. sz. A kisajátításról szóló 1881: XLI. t.-c. rendelkezései sem arra nem adnak törvényes alapot, hogy a kisajátítást szenvedő a kisajátított ingatlan értéke fejében megállapítandó kártalanításon felül az ingatlanán addig gyakorolt iparüzletének tovább nem folytathatása cimén külön kártalanításban részesittessék, sem pedig arra, hogy a kisajátítást szenvedőnek ily cimü kártalanítási igénye valamely későbbi peres eljárás útjára utaltassék. (E. H. 1918. évi május hó 23-án. Pk. VII. 2742 1918. szám.) 310. A kisajátítási eljárás sürgőssége a kisajátítónak kötelességévé teszi, hogy az eljárás megindításának szorgalmazásával ne késlekedjék, mert különben neki kell viselnie azokat a hátrányokat, amelyek az eljárás megindításának elhalogatásával előállanak. Oly esetben, amikor a kisajátító az 1915. évben