Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1916-1924 (Budapest, 1927)

186 látozást szüntette meg arra az esetre, ha a birói ítélet a tulajdonközösségnek árverés utján való megszüntetését mondta ki, vagyis az idézett rendelet csupán a vagyonközösség árverés utján való megszüntetését célzó birói Ítéleti rendelkezés végrehajtása elé a 12.000 1916. M. E. számú rendelettel felállított akadályt távolította el, anélkül, hogy a vagyonközösség megszüntetésének megengedése tárgyában anyagi jogszabályt állított volna fel. (K. 1922. szept. 27. P. V. 855,922.) 307. Osztály esetében a pénz elértéktelenedéséből eredő kárt annak a félnek kell viselnie, akinek a magatartása okozta, hogy az értékmegtérités fejében megállapított összeg nem fizettetett ki a kikötött lejáratkor. K. Alapos a pénz időközi nagymértékű értékcsökkenésére alapitott panasz, mert a megállapitott és e részben meg nem támadott tényállás szerint alperes az édesanyjuk halála után fizetendő értékkiegészitésül még az 1904. évben kikötött 240 K-t édesanyjuknak 1917. jan. 17-én bekövetkezett elhalálozása napja helyett csak 1921. jul. 22-én helyezte a 17. sorszámú kérvénnyel felperes javára birói letétbe, a pénz vásárlóerejében és igy értékében pedig az 1917. jan. 17. napja óta 1921. jul. 22-ig eltelt idő alatt oly rendkivül nagy mértékű csökkenés következett be, aminőt a felek sem 1904-ben, a 240 K. kikötésekor, sem még 1917-ben sem láthattak előre, és amely rendkivül nagy mértékű értékcsökkenés miatt felperesre nézve nagy károsodással, alperesre nézve pedig nagy és indokolatlan előnnyel járna az, ha alperes az 1904-ben 240 K-ra becsült épületrészt a mai értékben számított 240 K-ért tarthatná meg. A pénz vásárlóerejének ez a nagyon nagy mértékű csökkenése a jelen esetben ugyan nem eredményezheti azt, amit abból felperes kiván levonni, t i., hogy az osztály teljesitése mondassék ki gazdaságilag lehetetlenné váltnak és ennek következményeképen az osztály tekintessék hatályát veszitettnek és ennek folyományaképen alperes utasittassék el az osztály teljesítésére irányuló viszontkeresetével, mert a jelen esetben az osztály, a közös ingatlan fele-fele részének az osztozkodó felek által történt külön-külön birtokba vételével az osztály tettleg végrehajtatott. A pénz vásárlóerejének nagyon nagy mértékű csökkenése a jelen esetben csak azt eredményezi, hogy a pénz elértéktelenedéséből eredő kárt annak a félnek kell viselnie, akinek a magatartása okozta, hogy az értékmegtérités fejében megállapitott 240 K. nem fizettetett ki a kikötött lejáratkor, a felek édesanyjának halálakor (1917. jan. 17-én), hanem csak 1921. jul. 22-én helyezett birói letétbe. Ehhez képest ezt a kárt felperes viselje akkor, ha — miként alperes állította — alperes a 240 K.-val felperes az édesanyjuk halála után nem sok idő múlva megkínálta és annak elfogadását felperes megtagadta; ha pedig ez az alperesi állítás nem felel meg a valóságnak, akkor viselje ezt a kárt alperes. (1923. aug. 30. P. V. 7945/922.) 308. 1881: XLI. t.-c. 23., 25. §. Amennyiben a kisajátító a kártalanítási összeget a kisajátítást szenvedőkkel szemben teljesítés hatályával még meg nem fizette, a teljesítés abban az