Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1916-1924 (Budapest, 1927)

137 csolatos anyagi hitelét sértsék és megbecsülését csorbitsák és ezt a vádlottnak, mint magasabb értelmiségü egyénnek tudnia kellett, s kétségtelenül be is látta, mikor a cikket megírta és közzétette. Mindezekből kétségtelen, hogy az alsóbbfoku bíróságok a vádlott bűnösségét törvénysértés nélkül állapították meg. A vádlott bűncselekményének vizsgálatánál azonban a m. kír. Kúria ugy találta, hogy az alsóbbfoku bíróságok a vádlott bűncselekményét ennek terhére tévesen minősítették sajtóvétségnek. A S. T. 32, §-a ugyanis élesen elhatárolja egymástól a sajtóvétségek és a sajtó felhasználásával elkövetett közönséges bűncselekmények körét, az előbbire tartoznak a S. T. 32, §-a alá vonható azok a sajtó felhasználásával elkövetett bűncselekmények, amelyeknek tényálladékát a sajtótermék teljesen magában foglalja, amelyekre tehát a sajtójogi felelősség alkalmazandó. Az utóbbiak körébe pedig a sajtó felhasználásával elkövetett azokat a közönséges bűncselekményeket kell sorozni, amelyeknek a tényálladéka teljesen és tisztán nem foglaltatik benne a sajtótermékben, hanem azok egyik-másik tényálladéki elemének fennforgása a sajtóközleményen kivül külön megállapítást igényel, amely bűncselekmények elkövetőire tehát az általános büntetőjogi felelősség szabályait kell alkalmazni, mert a sajtótörvény csak a 32. §-ában megjelölt cselekményekre alkalmazható. A vádbeli sajtóközleményből pedig a vádlott terhére megállapított, az 1921. évi III. t.-c. 7. §-ába ütköző, a magyar állam megbecsülése ellen elkövetett vétség tényálladéka a maga teljességében nem ismerhető fel, mert ennek egyik lényeges ismérve, a tényállítások valótlansága, a vádbeli cikkből magából félreérthetetlenül nem tűnik ki. Ebből következik, hogy az ezúttal vád tárgyává tett bűncselekmény a S. T, 32, §-ának első bekezdése értelmében nem sajtóvétség, hanem sajtó felhasználásával elkövetett közbüncselekmény, amelyre nem a Sajtótörvény, hanem az általános büntetőjogi rendelkezések alkalmazandók. Minthogy pedig az alsóbbfoku bíróságoknak ezzel ellentétes megállapítása olyan tévedés, mely a vádlott hátrányára szolgált, ítéleteiknek idevonatkozó rendelkezéseit a büntetés megállapítására is kiterjedő hatállyal a Bp. 385. §. 1, b) pontjában meghatározott semmisségi okból ugyanezen szakasz utolsó bekezdése alapján a Bpn. 33, §. első bekezdése értelmében hivatalból megsemmisíteni, a vádlott bűncselekményének minősítésével a rendelkező rész értelmében helyesbíteni és az alsófoku ítéleteknek a S. T. jogszabályainak alkalmazásával kapcsolatos rendelkezéseit mellőzni kell. A büntetés megállapításánál a m. kír. Kúria az alsóbbfoku bíróságok ítéleteiben megállapított bünösségi körülmények mellett a vádlott javára nyomatékos enyhítő körülményül mérlegelte még azt is, hogy cikkét az erzsébetvárosi bombamerénylet miatt támadt országos közfelháborodás hatása alatt irta meg és tette közzé; de viszont súlyosítónak vette, hogy vádlott a terhére rótt cselekményt a sajtó felhasználásával követte el. Az ekként kiegészített bünösségi körülmények alapul vétele mellett nagyobb nyomatékot tulajdonítva az enyhítő okoknak, a rendelkező részben megállapított büntetést találta a vádlott bűnösségének fokával arányban állónak. (1924. évi február hó 5-én. B. I. 5.046/1923. Bjt. LXXVI. 49.)