Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1916-1924 (Budapest, 1927)

135 214. 1921: III. t.-c. Áv. 7. §. Btk. 171. §. Külföldi sajtó védelme. K. A vádlott és a védő részéről bejelentett semmisségi panasznak a Bp. 385. §. 1. a) pontjára alapított része azzal van indokolva, hogy az állam, a nemzet elvont „metaforikus" fogalom, amely örökéletű, azt tehát megsérteni nem is lehet, mihez képest a vádlott levelében csak legfeljebb az állam hatóságai vannak megsértve; de azok sem, mert a vádlott levelének tartalma csak jogos kritika, amelyért a vádlottat az 1921: III. t.-c. 7. §-ában körülirt vétség miatt bűnösnek kimondani nem lehet, mert levelének tartalmával ezt a vétséget nem valósította meg. A panasz e része alaptalan. Az állam, a nemzet, a természet általános törvényeinek alávetett élő szervezet, mely megsemmisíthető, megcsonkítható és megsérthető, amint azt a Btk. 127. §-a és az 1921:111. t.-c. 7. és 8. §-a is világosan kifejezte azzal, hogy az ily irányú támadásokkal szemben az állam részére hathatós védelmet szervezett. E törvények parancsait és tilalmait mindenki köteles betartani, mert az elvont fogalmak tisztelete senkit sem menthet meg az élő, a működő, az érvényesülő állam ellen elkövetett bűncselekmények következményeitől. A vádlott pedig levelében a nemzetek, az államok között felette nehéz megpróbáltatásokkal küzdő magyar államot és nem ennek hatóságait sértette meg, amikor igazságtalanul túlozva, nagyítva és legtágabb körben általánosítva azt állítja róla, hogy ez az állam az elnyomatás országa, ahol a jogrend olyan gyenge, hogy tolvajok aknázzák ki, és ahol végül az uralkodó nagybirtok és a papi birtok urai elnyomnak mindenkit. Ezek a tényállítások valótlanok; s ahol az állami életben nem szokatlan törvénytelenségek elkövetésében mégis valami elszóródó példájuk van, azt a kivételes példát a vádlott annyira lelkiismeretlenül és torzítva általánosítja, hogy soraiból kiszól a honpolgári hűséggel semmiképen össze nem egyeztethető az a törekvés, hogy hazája jóhirét idegenben, talán élvezett megbecsültetését, sőt gazdasági hitelét is sértse azért, mert a közviszonyok állapota egyéni várakozását nem elégíti ki. Az egyéni nézetnek ily korlátlansága túltengés, amelyet az állam jogrendje az állam életbevágó érdekének nyilvánvaló sérelme nélkül megtorlatlanul nem tűrhet el. Az esetszerü tényekre támaszkodó tárgyilagos bírálat az állami és társadalmi élet eseményeire vonatkozóan is szabad, de csak addig a határig, amíg az állam legfőbb érdekének sérelme nélkül lehetséges és amig azt a bírálatot az egyéni jóakarat vezeti és nem az ártani, rontani vágyó törekvés hamisítja meg, A vádlott levele nélkülöz minden jóindulatot; bírálata azt célozza, hogy az ő egyéni jogait, sorsát semmiben kedvezőtlenül nem érintő, meg nem nyirbáló, nem korlátozó hazáját, a magyar államot, annak nemzeti közéletét igazságtalanul, mértéket semmiben sem tartva, az egyedül irányadónak vélt, elfogult egyéni nézete szerint súlyosan megrágalmazza. Mindezeknél fogva a vádlott bűnösségének megállapítása törvényes. A panasznak a Bp. 385. §. 1. b) pontjára alapított része jogilag azért