Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1916-1924 (Budapest, 1927)

136 nem állhat meg, mert a vád nem irányul arra, hogy a vádlott levelének sajtó utján történt közzétételével követte el a bűnössége alapjául szolgáló cselekményt; hanem arra, hogy a vádlott valótlan tényállításokkal telt tartalmú levelét megírta, Amerikába elküldötte, ahol azt többen olvasták, s e módon a vádlott levele utján olyan valótlan tényeket állított és terjesztett, amelyek alkalmasak arra, hogy a magyar állam, a magyar nemzet megbecsülését csorbítsák és hitelét, amelyre sanyarú helyzetében nagyon nagy szüksége van, sértsék. Ez a cselekmény tehát helyesen van az 1921: III. t.-c. 7. §-a szerint minősítve. Sajtóvétségről — ahogy a védelem vitatja — itt szó sincs; de a magyar sajtótörvénynek a magyar sajtó szabadságát, mint az alkotmányos szabadság jelentős részét védő kivételes intézkedései és kedvezményei a külföldi sajtóra különben sem vonatkoznak, mert az idegen sajtó nem áll a magyar állam sajtórendészeti ellenőrzése alatt s ellene a magyar állam büntetőjogi igényét sem érvényesítheti, már pedig a magyar sajtónak a törvény által juttatott tágabb szabadságnak ezek az állami jogok az ellensúlyozó értékei. (1923. szept. 18. — B. I. 2.199/1923. Bjt. LXXVI. k. 18. 1.) 215. 1921: III. t.-c. Áv. 7. §. Btk. 75. §. St. 32. §. Sajtóvétség-e az 1921. évi III. t.-c. 7. §-ának 1. bek.-be ütk. sajtó igénybevételével elkövetett, a magyar nemzet megbecsülése elleni vétség? K. Az 1921. évi III. t.-c. 7. §-ába ütköző bűncselekménynek ugyanis nem tényálladéki eleme valamely különleges célzat. Annak inditó oka a bűnösség megállapítása szempontjából teljesen közömbös. A Btk. 75. §-ában meghatározott s ezen bűncselekmény tényálladékához is megkívánt szándékosság megállapítására ugyanis elegendő olyan valótlan tények tudatos állítása, illetőleg terjesztése, mely a tettes belátása szerint is alkalmas arra, hogy a magyar állam becsülését csorbítsa és hitelét sértse. A vádlott a vádbeli cikkben a Budapesten elkövetett erzsébetvárosi bombamerénylet ügyében folyamatba tett nyomozásról ir s ennek eredménytelenségét egybevetve, az ezt megelőzött merényletek és erőszakoskodások eredménytelen nyomozásaival és vizsgálataival, egyes, bár részben való és közismert esemény túlzó színezéssel, találgatásokra alkalmat nyújtó célzatos mondatfüzésekkel és valótlan tényállításokkal egybekapcsolva, oly beállításban tár az olvasó elé, hogy a cikk a maga összhatásában azt a benyomást kelti, hogy ebben az országban a láthatatlan sötét hatalmak akaratából bizonyos bűnöket rendszeresen elpalástoltak, azok tetteseit a büntető eljárás alól elvonják, a meghozott ítéletek végrehajtását törvénytelenül és jogellenesen megakadályozzák, gyilkosokat indokolatlanul szabadlábra helyeznek, a jog- és személybiztonság állandó veszélyeztetését, a lakosság egy része ellen való izgatást eltűrik, a bűncselekmények feljelentőit elitélik, az ok elkövetőit pedig büntetlenül hagyják. A hazai közbiztonsági és igazságszolgáltatási állapotokra vonatkozóan általánosságban tett, efféle valótlan tényállítások pedig felette alkalmasak arra, hogy a magyar államnak a személy- és jogbiztonság fentartásához és a pártatlan igazságszolgáltatás biztosításához fűződő erkölcsi és evvel kap-