Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1916-1924 (Budapest, 1927)

134 varó tényleges eredmény a tényálladék teljességéhez nem kell; s az sem szükséges, hogy a nyilatkozatot halló jelenlevők mindegyike az izgathatóság valami különös kellékével birjon. Végül az sem zárja ki az izgatás lehetőségét, hogy a nyilatkozat egyes részei, nyers adatai valók, igazak, mert az ilyenek egyoldalú rosszhiszemű vagy tudatosan helytelen beállitásu, rikitó kiemelése az ellenszenv, a megvetés, a gyűlölet felkeltésére minden másnál alkalmasabb. (1923. okt. 23. — B. I. 3.362/923. Bjt. LXXVI. k. 16. 1.) 212. Áv. 6. §. A 6. §. szerinti izgatásnak nem eleme a gyűlöletkeltés mint eredmény, valamint a nagy nyilvánosság sem, E bűncselekménynél szándék tekintetében csak az szükséges, mikép vádlott tudja, hogy nyilatkozata alkalmas a gyűlölet felgerjesztésére. (K. 1924. június 11. — B. I. 1418/924. sz.) 213. 1921: III. t.-c. 7. §. Az állami és társadalmi rend hatályosabb védelme. K. A valónak elfogadott s e felülvizsgálatnál kötelezően irányadó tényállásból a kir. Kúria arra a jogi következtetésre jutott, hogy a vádlott szándékosan meggyalázta a magyar államot, amikor gyűlölettől eltelve, a valóság meghamisításával, ridegen egyoldalú és pártérdektől sugallt felfogással azt irta, hogy ebben az országban a háborút konserválták avégből, hogy a birtoktalanokat tökéletesen kifoszthassák, az ellenforradalmi rémuralmat fenntarthassák, a vésztörvényszéket működtessék, a közszabadságot elkobozzák, az állampolgársági jogokat felrúghassák és a törvények uralmát felrúghassák.' Ezt az igazságtalanul általánosító, szük látókörből rosszindulattal torzító jellemzést államgyalázó súlyos jellegétől nem fosztja meg az a körülmény, hogy a sajtóközleményben kormányokról is van szó, hogy a vádlott részletező látszatkeltéssel a konkretizálást óvatosan elkerüli. A nehéz megpróbáltatásoknak kitett és meggyöngült jogérzettől kevés erővel támogatott állami jogrendünk mindezek ellenére ma is kiállja a tárgyilagos bírálatot és az egybevetést; de valóban tehetetlennek kellene lennie, ha a vádlott cikkében foglalt valótlan, az állam becsületét mélyen sértő, s nemzetközi helyzetét, hitelét is ártóan befolyásoló tényállításokat tétlenül elviselné. Ezt tiltja az 1921: III. t.-c. 7. §-a, amelynek minden alkotó eleme megtalálható a vádlott sajtóközleményében. A valónak elfogadott és a felülvizsgálatnál kötelezően irányadó tényállás szerint pedig a vádlott részéről történt általános tényállítások kétségtelenül valótlanok. Ennek a közleménynek tartalma egyébként a fentiek szerint oly kirívóan igazságtalan, az állam erősödő jogrendjét oly méltatlanul és tudatosan meghamisító, hogy abból még az elfogult és egyoldalú felfogású vádlott is kétségtelenül láthatta, miként az alkalmas nemcsak arra, hogy az állandóan az izgalom állapotában tartott munkásosztály gyűlöletét fokozott lángra lobbantsa, hanem arra is, hogy a megrendítően súlyos helyzetben levő államunk sorsát a külföldön is rosszakaratulag befolyásolja. (1923. augusztus 28. — B. I. 3.604/1923. Bjt. LXXVI. kötet 17. 1.)