Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1916-1924 (Budapest, 1927)

:3 Az a fedezet tehát, amelyet az idézett t.-c. 155. és 156. §-ai Budapest székesfővárosban a közutak építésére és fenntartására kijelölnek, nem fedezete egyszersmind a székesfőváros belső forgalmának lebonyolítására szolgáló utak, utcák és terek építési és fenntartási költségeinek is és nincs alapja annak az érvelésnek; hogy az utcák építési és fentartási költségeihez való hozzájárulásra a háztulajdonosok egyéb módon nem kötelezhetők, mint ahogy az idézett törvény §-okban meg van határozva. Az 1890: I. t.-c. is egyébként a közutak építését és fenntartását az országos közlekedés biztosítása szempontjából szabályozza és a szükséges fedezetet is ehhez mérve szabja meg. A községekben és a városokban a belső forgalomra szolgáló utak burkolását a közlekedés biztosításán túlmenő közérdek, nevezetesen a közegészségügy előmozdítása és a község és város fejlesztése teszik indokolttá és szükségessé. Nem ütközik tehát törvénybe a székesfővárosnak önkormányzati hatáskörében az 1872: XXXVI. t.-c. 3. §-a értelmében alkotott és a kormányhatóság által jóváhagyott szabályrendelet, amennyiben — miként panaszossal szemben is — a székesfőváros belső forgalmának lebonyolítására szolgáló utcák burkolása esetén alkalmaztatik a telektulajdonosokkal szemben, akik a burkolásnak hasznát veszik. A városoknak (községeknek) ilyen burkolási járulék szedéséhez való joga különben az 1896: XXVI. t.-c. 34. §. 2. pontjában kifejezetten is el van ismerve. Ezenfelül — Budapestet kivéve — a többi városokban szedhető ilyen járulékokat most már az 1912: LVIII. t.-c. 12. §-a is szabályozza. A burkolási szabályrendelet törvénybe ütköző voltára alapított kifogás tehát alaptalan. Az a további kifogás, hogy uj burkolat alkalmazásának szüksége fenn nem forgott, azért nem volt figyelembe vehető, mert a szabályrendelet 1. §-a szerint a közterületek burkoltatása a székesfőváros hatóságának kizárólagos joga és igy az egyes ingatlantulajdonos érdekeit csak a közigazgatási hatósági eljárásban érvényesítheti. (4933/914. K.) 5. 1896: XXVI. t.-c. 41. §. 3. p. 1920: IX. t.-c. 3. §. 2. p. Habár a tövényhatóságí bizottsági tagság megszűnik, ha a bizottsági tag megválasztása idején bűnvádi eljárás alatt állott, bizottsági tagsági jogait továbbra is gyakorolhatja, ha utóbb a bűnvádi eljárást megszüntették. Kb. Az 1920: IX. t.-c. 3. §-ának 2. pontja szerint a székesfőváros törvényhatósági bizottságának tagja nem lehet az, aki bűntett miatt bűnvádi eljárás alatt áll. Minthogy a panaszos törvényhatósági bizottsági taggá történt megválasztása idején, a budapesti kir. ügyészségnek az iratok közt fekvő értesítése szerint bűntett miatt bűnvádi eljárás alatt állott, reá nézve a törvényhatósági bizottsági tagsági képesség hiányzott. A székesfőváros igazoló választmánya tehát a panaszos törvényhatósági bizottsági tagságát helyesen mondotta ki megszűntnek. Ámde az igazoló választmány határozatának meghozatala után a pa1*